Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

okozta. Érthető, ha ezek helyzetén könnyíteni akarunk, de nem szabad azon a címen, hogy rajtuk segítsünk, a támogatásra érdemes és a támogatást joggal igénylő gazdasági alanyok érdekeit tönkretenni. Kívánatosnak tartjuk a terhelési határ megállapítását is. Úgy véljük, hogy ez a kataszteri tiszta jövedelem ötvenszerese körül lenne legigazságosabban megállapítható. Különbséget kellene tenni azon hitelezők között, akik a terhelési határon belül s azok között, akik azonkívül esnek. Ez utóbbiak ne kérhessenek árverést és a rendelkezésükre álló dologi fedezetből csak akkor nyernének kielégítést, ha a más által megtartott árverés eredményeképpen akkora vételár éretnék el, hogy ebből követelésük kikerül." Megjegyzem, én itt nemcsak az adósokat védem, hanem az intézeteket is, mert az első és második helyen lévő intézeteket belekényszeríteni abba, hogy minden földet vegyenek meg, egyértelmű azzal, hogy a magyar gazdasági élet érrendszere megpattan. A rosszhiszemű adósok kielégítése ellen tehát nekünk is tiltakoznunk kell. (Tovább olvassa): , Ad 4. Azon kérdés tekintetében, hogy minő tartalmúak legyenek az egyes intézkedések, válaszunkat a következőkben terjesztjük elő. I. Helyes lenne ha folyó évi október 31-éig mezőgazdasági ingatlan és annak felszerelése nem lenne árverezhető. De csakis akkor tartjuk ezt megengedhetőnek, ha a hitelezőnek kellő biztonságot nyújtunk a tekintetben, hogy az idei aratás reánézve nem vész el. Gondoskodás történhetnék arranézve, hogy ezen biztosítás költségei ne legyenek magasak és ne rúgjanak többre, mint a bruttó bevétel egy meghatározandó alacsonyabb százalékára. II. A perlés, végrehajtás és általában az árverés előtti jogcselekmények szintén felfüggeszthetők, de csakis akkor, ha az adós által benyújtott kérvénynek ugyanolyan joghatása lesz, mint aminő a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárást megindító kérvénynek, vagyis a mezőgazdasági ingatlan újabb terhelése legyen kizárva. III. Kimondható, hogy azt a mezőgazdát, aki megfizeti a folyó kamatot s folyó évi szeptember hó 1. után mérsékelt tőketörlesztést teljesít, egyelőre perelni és végrehajtani nem lehet, még abban az esetben sem, ha a II. pont alatti kérelmet nem terjesztette elő. Természetes azonban, hogy ez biztosítékadási kötelezettségét nem befolyásolhatja. IV. Megengedhetőnek tartjuk, hogy az 1931. évi VIII. t. -c. alapján, vagy a most megalkotandó rendelkezések értelmében folyamatba teendő eljárás megindítását f. évi augusztus hó végéig újból lehessen kérni, de csak abban az esetben, ha a FOB jelenlegi szervezete átalakíttatik és ebben a hitetelezők-képviselői aktív módon vesznek részt akként, hogy a hozott határozat ellen előterjesztési joguk legyen. Az előző pontokban körülírt kedvezményeket a mezőgazda csak abban az esetben veheti igénybe, ha a folyó kamatot fizeti és váltókötelezettség esetén a prolongációs váltókat kellő időben a hitelező rendelkezésére bocsátja. V. A behajtási költségek - óvás, per és végrehajtás - leszállítása a minimumra, keresztülviendő. Ad 5. Csakis oly megoldást tarthatunk helyesnek, mely az egyes esetek egyéni kezelését teszi lehetővé. - Ez az, amit Pesthy Pál barátom mondott. - Ennek az álláspontnak indoklását általános megjegyzéseinkben adtuk. Ad 6. A mezőgazdák jövőbeli hitelképességének megóvására azt tartjuk szükségesnek, hogy minden erőszakos és oly intézkedést kerülni kell, mely a hitelező biztonságérzetét csökkenti. Félő, hogyha az adósvédelmi intézkedésekkel a kelleténél továbbmegyünk, úgy a hitelforrások teljesen elapadnak. Szükségesnek tartjuk ezenkívül azt, hogy a jövőre nézve a háború előtti agrármozgalmak által általánosan követelt terhelési határ intézménye vezettessék be. — Erről már beszéltem. Ad 7. Ami azt a kérdést illeti, hogy mily intézkedések szükségesek a hitelszervezetnek a megrendüléstől való megóvására, a kölcsönök biztosítására és a hitelszolgálat biztonságának fenntartására, úgy e részben legyen szabad hangsúlyoznunk azt, hogy akkor, ha az intézkedések az általunk fentebb vázolt keretek között maradnak, lényegesebb zavar előreláthatólag nem fog előállani, de arról kell gondoskodni, hogy az immobilizálás veszélyének kitett pénzintézetek részesüljenek kellő támogatásban. Itt megjegyzem a bankigazgatók megnyugtatására, hogy nekem az az érzésem van - és ez valószínűleg szuggesztió, amit mindig a szememre vetnek - hogyha esetleg megfelelő módon kamatleszállítás történik, akkor a bizalom annyira helyreáll, hogy visszajönnek a betétek és nem lesz semmi veszély, míg ha ügyetlenül csináljuk a dolgot, akkor a betétek ki fognak szaladni és végül semmi betétünk nem lesz. (Tovább olvassa.): „Egyébként pedig szükséges még az, hogy gondoskodás történjék a meg nem menthető birtokok árverésének eredményessé tételéről. Ebből a célból bátor vagyok bejelenteni a kormánynak: a) meg kell szüntetni az árverésre kerülő ingatlanok tekintetében a birtokforgalmat korlátozó intézkedéseket; b) hatályon kívül kell helyeznie t. barátomnak a pénzügyminiszter úrnak az ingatlan-továbbadásból eredő haszon megadóztatásáról szóló rendelkezéseket, tehát a 2030/1932. M. E. sz. rendelet 13. §-át és a 60600/1932. P. M. sz. rendeletet; c) gondoskodni kell különösen a Pénzintézeti Központ III. kúriájába tartozó intézetek részére egy oly szervről, mely az árverésre kerülő, vagy nem menthető ingatlanokat felveszi." Ez volna az a bizonyos szerv, amelyet én képzelek abban az esetben, ha megkapnánk a folyó költségekre azt a 6-7 milliót, amiről említést tettem. (Tovább olvassa): 103