Levéltári Szemle, 28. (1978)

Levéltári Szemle, 28. (1978) 1. szám - ADATTÁR - Soós László: Földbirtokvédelmi intézkedések előkészítése, 1932 / 95–114. o.

van. (Igaz! Ugy van!) Viszont az is bizonyos, hogy a gazdahitelnek nagyobb kárt nem okozhatunk, mint hogy ha a kitűnően bevált bankszervezetet tönkretesszük, különösen ha a betevőket elijesztjük, mert ennek természetes következményeként akkor nem lesz gazdahitel. Az kétségtelen, hogy a külföldön is mindenütt foglalkoznak az adósságok elengedésének kérdésével, a helyzetet tehát külföldön is úgy ítélik meg, hogy ezt szükségesnek tartják, de az összes külföldi államok először is a bankok adósságát engedték el. Németország fizetett ezen a címen 1100 milliót, Ausztria 600 milliót és éppen csak Magyarországon kezdjük megfordítva. (Zaj.) Igaz, hogy Románia is megfordítva kezdte, de bele is bukott, holott egészen világos a helyzet: itt is érvényesül a kereslet és a kínálat törvénye. (Zaj.) Közbevetőleg bocsánatot kérek azért, ha talán 10 percnél tovább beszélek — úgy tudom, ennyi van preliminálva egy-egy szónokra - de a gyorsírók megkértek, hogy ne mondjak 540 szótagot percenként, pedig így talán 10 perc alatt is be tudnám fejezni. (Derültség.) Tehát ismétlem: a mostani világszerte érezhető súlyos gazdasági válságban is érvényesül a kereslet és kínálat törvénye, amelyen mi, nyomorult, csonka ország semminő jóakarattal magunk nem tudunk segíteni és semmiféle kormány sem tudna e tekintetben orvoslást nyújtani. Miután a mezőgazdasági terményekben a mennyiség megnőtt, a fogyasztók száma pedig leapadt, ennek következtében a termények ára folyton esik — ez tehát szakasztott a kereslet és a kínálat törvénye — viszont a másik oldalon, a tőke oldalán a fogyasztók, illetőleg a tőkét keresők száma folyton nagyobbodik, ellenben az áru, a pénz mindig kevesebb lesz. Már most ezt a két ellentétes állapotot csak úgy lehet valahogyan kiegyenlíteni, ha nem ijesztjük el a betevőket, mert ha a betevőket bárminő rendelkezésekkel elriasztjuk, akkor többé semmiféle megoldás sincs. (Zaj. - Halljuk! Halljuk!) Az a mese, hogy a bankok márványpalotákban vannak — amit olyan gyakran hangoztatnak bizonyos oldalakról, ma nem aktuális. Eléggé sajnálatos, hogy a békében ilyen palotákat építettek, ma azonban az a helyzet, ha őszintén megvalljuk, hogy a bankoknak, különösen pedig a vidéki takarékpénztáraknak semmi néven nevezendő mobilizálható saját tőkéjük nincs — tehát lehet, hogy épületekben vagy régebbi üzletekben fekszik bent tőkéjük, de azt kivenni nem lehet - úgy, hogy a helyzet voltaképpen az, hogy egymillió gazda szemben áll egymillió betevővel. (Zaj.) Az egymillió betevő közül, vagy hogy pontos számot mondjak: az 1.058.000 betevő közül 1.000.000-nak a betétje kevesebb mint 5.000 pengő és csak 58.000 olyan betevő van, akinek betétje 5.000 pengőn felüli. Ezek azok, akiket a Népszavában állandóan úgy szoktak nevezni, mint akik a magyar kapitalizmust képviselik. Vagyis a helyzet az, hogy két szegény ember áll egymással szemben: a szegény magyar betevők, akik már hadikölcsönben, koronabetétben és záloglevelekben elvesztették egyszer betétjeiket és a gazdák, akik a kereslet és a kínálat semmiféle kormánypolitikával meg nem változtatható törvényének hatása alatt nyögnek és ennek következtében természetszerűleg panaszkodnak. Egy nagy különbség azonban mégis van, tudniillik az, hogy ha egy gazda bajbajut, akár az általános helyzet következtében, akár a maga hibájából is, - ez mindenképpen sajnálatos - akkor neki mindjárt segítségére siet egy egész társadalom, ha ellenben egy bank mondja magáról azt, hogy rosszul van, hogy segítségre van szüksége, akkor már mindjárt vége is van, mert az összes betevők elmenekülnek tőle. (Igaz! Úgy van!) Ennélfogva méltóztassanak nekem elhinni, hogy csakugyan két szegény ember áll itt egymással szemben. Többet erről nem akarok mondani. Ha méltóztatnak ezt az alapelvet elfogadni és itt megállapítani, akkor azt hiszem, meg tudjuk találni azt a megoldást, amelyre becsületesen törekszünk, mert mi is a létérdekeinkért küzdünk. Meg kell itt mondanom azt is, hogy a vidékről érkezett hírek szerint pusztán az a tény, hogy egy ilyen konferencia tartatik, magában véve is nyugtalanítja már a betevőket, kezdik megint kivenni a takarékpénztárakból pénzüket, mert félnek, hogy rájuk megy a dolog. Mindnyájunk érdeke, hogy megnyugtassuk a betevőket, mert mennél kevesebb betét lesz, annál drágább lesz a hitel. A hitelt ezenkívül még csak egy drágíthatja meg, az, ha valaki inflációval megmérgezi a pénzt, mert akkor semmiféle hitel nem lesz, ennélfogva erről nem is beszélek tovább. Visszatérve Krüger Aladár mélyen t. barátom megjegyzéseire, ő többek között egy olyan témát érintett, amelynek taglalásába sem én nem merek belemenni, sem a TÉBE. Vonatkozik ez a hosszúlejáratú címletekben fennálló külföldi tartozásokra, illetőleg általában a hosszúlejáratú címletekre. Tekintettel arra, hogy ezeknek a hosszúlejáratú címleteknek csak 20%-a van Magyarországon, ezekre vonatkozólag nem mernék semmi javaslatot tenni, mert attól félek, hogy ezzel a kormányt külpolitikailag olyan helyzetbe hozhatnánk, ami esetleg éppen a tervezett leszállítás tekintetében káros lehetne. Valamint azonban még így is figyelmébe ajánlok a mélyen t. Kormánynak. (Halljuk! Halljuk!) A magyar zálogleveleknek kb. 50%-a a couponbeváltásoknál látjuk ezt - külföldi kezekben van. Míg a külfölddel viszonyainkat nem rendeztük, a szelvényjövedelmet nem szállíthatjuk le. Zálogleveleink másik része a belföldi piacon, Magyarországon van elhelyeznve. Ezek a záloglevelek a törvény szerint főleg nyugdíjpénztáraknál és biztosító intézeteknél vannak elhelyezve, ezenkívül vásároltak zálogleveleket olyan kis emberek, akik - mondjuk végkielégítést kaptak. Mondhatok egy konkrét esetet is. Én például a törvény parancsa szerint vettem 1700 TÉBE tisztviselő részére összesen 1.250.000 P értékű záloglevelet, mert így volt az öregségi biztosításról szóló törvényben előírva. Hogy ha ezeket megsemmisítjük vagy megkurtitjuk, akkor nálunk vége az egész nyugdíjnak. Lehetetlenség tehát egy üyen nagyfontosságú dolgot, ahol mindenféle más figyelembeveendő szempontok is vannak, ahol a közép100