Levéltári Szemle, 27. (1977)
Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Schneider Miklós: Peremlyukkártya mint tematikus segédlet / 95–101. o.
Sehneider Miklós: PEREMLYUKKÁRTYA MINT TEMATIKUS SEGÉDLET Régóta foglalkoztatja már a levéltáros közvéleményt annak a kérdésnek a megoldása, hogy miként lehetne megkönnyiteni a heterogén tartalmú numerikus rendszerű fondokban az egy adott tárgyra vonatkozó kutatást. Közismert tény, hogy az egykorú irattári segédkönyveknek ilyen természetű kutatásnál való hasznosítása nehézkes és ha még ezek a segédletek is hiányoznak, nem marad más hátra, mint az iratcsomők egyenkénti átnézése. Ez viszont a kutatóra (de a levéltárra is) olyan terhet ró és olyan terhet ró és olyan időt rabló munka, hogy az legtöbbször nincs arányban a várható eredménnyel. Éppen ezért régóta keresik már a levéltárosok a kérdés megoldásának a lehetőségeit. Főként két módszer alkalmazásának a kimunkálásán fáradoztak az eltelt két évtizedben: az egyik a numerikus rendszerű fondok tárgyi átrendezése (ezzel ehelyütt nem kívánunk foglalkozni), a másik pedig az un. tematikai mutatőcédulák készítése. Ez utóbbinak az ötlete nem hazai eredetű, hiszen több szocialista állam levéltáraiban készül ilyen segédlet (legyen elég itt csak a Szovjetunióban már évtizedek óta folyó tematikai kartotékozási munkára utalni). Részben az előbb emiitett igények alapján és részben a külföldi példák figyelembevételével a hatvanas évek elejétől nálunk is nagyobb teret kapott az ilyen jellegű munka. (Erre vonatkozó megjegyzések olvashatók a LSz 1966/1. számában Sch. M.: Néhány gondolat az iratanyag levéltári feldolgozásának minőségi vonatkozásairól c. cikkben, amely a szegedi és szentesi példákat idézi e tárgyban.) A tematikai mutatócédulázást végző levéltárak példáján felbuzdulva az 1968-ban önállósodott Nógrád megyei Levéltár is megkezdte ennek a segédletnek a készítését. Természetesen nem külön munkafolyamatként, hanem a numerikus rendszerű fondokban végzett rendezés és selejtezés "mellékmüveleteként". Ennek eredményeként a IV-V. fondcsoportba tartozó fondok jelentős részéről ezrével készültek a cédulamutatók. Ezek rendezése, kezelése, a bennük való eligazodás, illetve a belőlük való szelektálás megkönnyíthető azáltal, illetve a belőlük való szelektálás megkönnyíthető azáltal, hogy a cédulákat több példányban gépeljük és igy kialakíthatunk a gyűjteményben helységek szerinti, tárgy szerinti és fondonkénti csoportokat is. Azt azonban ezzel a megoldással sem lehet teljes mértékben kiküszöbölni, hogy az egy-egy helység adatai, vagy akár egy-egy adott témára vonatkozó adatok után érdeklődőknek ne kelljen a cédulák százait-ezreit átnézniök, számolva egyben azzal is, hogy az át nem nézett anyagban is lehet őket érdeklő adat (illetve annak jelzete). A peremlyukkártya alkalmazására vonatkozó első tapasztalatok közzététele (a Pest megyei Levéltárban 1975-ben tartott szóbeli tájékoztatás, majd Kovács Béla: A perem lyukkártya alkalmazása a levéltári munkában cimü cikke a ESz 1975/1. számában, továbbá az 1976, őszi kecskeméti levéltárigazgat ói értekezleten elhangzott referátuma) a nagymennyiségű cédulamutató szelektálásának egy olyan lehetőségét csillan95