Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Bogdán István: A levéltári adatszolgáltatás alapja: a tezaurus / 89–94. o.

ra. A többi a nem-tárgysző. Ezek részint az azonos értelmű fogalmak (szinonimák), az idegen (latin, német stb.) terminológia fogalmaival együtt (ld. később is) - közülük ugyanis csak egy lehet tárgysző -, részint az ellentétes, értelmű, de magasabb szinten, tágabb értelmezésben egy fogalommá egyesíthető fogalmak, illetve a fogalmi hierarchiában bizonyos adatszint alatt levők, pl. alosztályhoz tartozó fogalmak, amelyek magasabb szinten, az osztálynál lesznek tárgyszavak. Szerkezet szempontjából a fogalomtár lehet egyszavas, egyfogalmas vagy többfogalmas. Az egyszavas szerkezet hajlékony, fejleszthető, kisterjedelmű, de használata bonyolultabb, utólag kell összekapcsolni az összetartozható fogalmakat, s előfordul többértelműség is. Az egyfogalmas szerkezet bizonyos szinten már összekapcsol, méginkább kapcsol a többfogaimas szerkezet (szükitett fogalom). Könnyű tehát a használata, viszont kevésbé hajlékony, nehezen fejleszthető és terjedelmes. A gyakorlatban a fogalomtár szerkezete általában e háromnak megszabott arányú kombinációja. A formát tekintve a tezaurusz fogalmai szigorúan meghatározottak, nyelvileg szabványosak. A tezaurusz általában egy nyelvű. A levéltári adattartomány azonban legalább három (magyar, latin, német) nyelvű. Célszerű viszont, ha a hazai történeti fogalomtár csak egy, természetesen magyar nyelvű, a latin, német stb. terminológia tehát csak nem-tárgyszó lehet, de ezeket is egységesiteni kell. A nyelvi szabványosítás természetesen az adott nyelv sajátosságaitól függ. A tezaurusz fogalmai névszók: főnév, főnévi igenév, ritkábban melléknév, melléknévi igenév formában. Vigyázni kell arra, hogy az azonos hangzású, de eltérő jelentésű fogalmakat (homonima, pl. hold) megkülönböztessük. A történeti fogalomtárnál ezen kivül figyelembe kell még venni a fogalmaknak a történeti fejlődés során bekövetkező jelentés-változásait (pl. telek), illetve a fejlődés során keletkező uj fogalmakat (időponttal), valamint a területileg változható jelentésű fogalmakat (tájsző) is. A tezaurusz fogalmainak rendszere (felsorolási rendje) háromféle: mechanikus, szisztematikus vagy grafikus. A mechanikus rend, a betűrend. A szótártól eltérően azonban mindig utal a fogalmak esetleges kapcsolataira is. A szisztematikus rendszerezés tulajdonképpen osztályozás: a fogalmakat a köztűl levő azonosság, illetve különbözőség alapján csoportosítja, vagyis kifejezi az összefüggéseket. Egy-egy tárgyszó csoportjában természetesen szerepelnek a vonatkozó nem-tárgyszavak és az utalások a tárgysző kapcsolataira is. A kapcsolat lehet egy- vagy kétoldalú (mindegyiknél utal, vagy csak az egyiknél), illetve: rangsoroló, rokonsági és kitüntető. A rangsoroló kapcsolat az alá- vagy fölérendeltséget mutatja, vagyis utal a tágabb és a szűkebb fogalomra (osztályozás). A rokonsági kapcsolat lényegben a rokon fogalmakat egyesíti. A kitüntető kapcsolat a tárgysző és a nem-tárgysző fogalmait fűzi össze: megmutatja, hogy a nem-tárgysző melyik tárgyszóhoz tartozik. A grafikus rendszerezést a jelen téma szempontjából nem feltétlen szükséges ismertetni, igy eltekintek tőle. Mint ahogyan nem terhelem a szöveget a tezaurusz kialakításának részletesebb ismertetésével, csak annyit közlök röviden, amennyit a történeti fogalomtár létrehozásához a levéltáros-történésznek általános tájékozódásként feltétlenül ismernie kell. A legfontosabb a ténylegesan alapozó munka: a fogalomgyüjtés. Ezt csak a levéltáros-történész végezheti el, s e munkánál nehezen nélkülözhető az évtizedes szak- és anyagismeret. Mert arról van sző, hogy a levéltári anyagban, az iratokban rögzült magyar történelmet fogalmakra kell jfwntani. E feladatot természetesen csak kollektíva végezheti el, s csak ugy, hogy (megfelelő koordinálás mellett) felaprózzák 92