Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Bogdán István: A levéltári adatszolgáltatás alapja: a tezaurus / 89–94. o.

Bogdán István: A LEVÉLTÁRI ADATSZOLGÁLTATÁS ALAPJA: A TEZAURUS Tempóra mutantur et nos mutamur in ilüs — feltartóztathatatlanul törekszik e mondás témainditóinak, s igazát az első megállapításnál senki sem vitathatja, a második kijelentés valósága viszont akkor válik el, amikor a cikk elolvasása után másként vélekedik majd a Levéltáros Olvasó, mint húsz évvel ezelőtt. Akkor kezdtem ugyanis a levéltári adatszolgáltatás — a dokumentáció — Ügyét bábázgatni, de sajnos, meg nem értés kisért évtizedeken át. (1) S hogy félreértés ne essék: e személyes szavakat nem a megbántottság, még nem is a szomorúság - pedig hol is lehetnénk már! —, hanem éppen a változás váltja ki: a személyek változása. Hisz azok a munkatársak, akiknek évtizedes szakmai tapasztalata, hatalmas anyagismerete jelentősen megkönnyithetné e feladat elvégzését, eltávoztak vagy eltávoznak a területről. S ha a fiatalabbak — éppen az idők változásával - esetleg érzékenyebbek is a korszerű módszerek iránt, a szükséges anyagismeretet törvényszerűen csak hosszú idő alatt szerezhetik meg, s addig ismét túllép minket az idő. Periculum in mora! Citissime! A jelen téma szempontjából különösen: az alapot kell elkészíteni, s ezt az alapot legkönnyebben a nagy anyag- és szakismerettel rendelkező levéltárosok és történészek tudják megalkotni. De ezt az alapot mindenképp le kell rakni, akár a hagyományos — kézi —, akár a korszerű — gépi — adatszolgáltatást is kivánják a levéltárban létrehozni. Kivánják, mert annyit talán már változott az idővel mindenki, hogy nem vitatják: a levéltár feladata — az adatszolgáltatás. A levéltárakban őrzött sok milliónyi irat eleddig ismeretlen adatát feltárva közkinccsé tenni — ismeretükben bizonyosan másként irnák meg Magyarország történetét, mint eddig. A levéltári adatszolgáltatás természetesen nem alkalmazhat más elveket és módszereket, mint az egyéb területek adatszolgáltatása. A dokumentációnak ugyanis olyan általános elvei és módszerei vannak, amelyeket az egyes felhasználási területekre sajátitani lehet — és kell is —, de nem lehet egyiknél sem nélkülözni. Ezeket tehát a levéltárosoknak, történészeknek meg kell ismerniök és meg kell vizsgálniuk, milyen problémákat okoz e területen. - Vessünk futó pillantást e problémák lényegére. Kezdjük az adatszolgáltatás alapelveivel: milyen követelményeket kell figyelembe vennie annak, aki a gyakorlati megoldást keresi. (2) A kategória elve azt kivánja, hogy a jelenség, fogalom (adat) lényegét, jellemzőjét ragadjuk meg és ezt tömören, szinte egyszavuan fejezzük ki ugy, hogy a sző helyett valamilyen jelet (szám, lyuk stb.) is alkalmazhassunk. Ezen elv az osztályozásnak is alapfeltétele. A szabványosság elve részint az ismétlődő feladatok egységes megoldását (módszer), részint pedig a jelenség, fogalom (adat) egységes megnevezését (terminológia) követeli. A terminológia részint nyelvi (magyar, latin, német stb.), illetve nyelvészeti, részint pedig fogalomfejlődési problémát okoz (ld. később is). 89