Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - KRÓNIKA - Dávid Lászlóné: Beszámoló a Helytartótanácsi térképek katalógusa II. című kiadvány vitaüléséről / 643–652. o.

sok-sok apró kérdésben állította a szerkesztőket nehéz döntések elé. Nagy érdemiik, hogy a munkát végigvitték és az első fontos térképgyűjtemény anyagát teljes egészében feldolgozták. A térképek adatainak közlésében eltértek attől a szabályzattői, amit Varga Endre nyomán az Országos Levéltárban valamikor kialakítottunk, de azt most nem érdemes taglalni, mi változott vagy mi maradt meg belőle. Kétségtelen, hogy a feldolgozás tovább fejlődött és jelenlegi formájában jől tagoltan, áttekinthetően igen sok fontos információt nyújt minden egyes darabról. Különösen annak örülök, hogy az ötödik pontba a térképek értékét, adatgazdagságát jól tömörítő jellegzetességek is bekerültek és így semmi sem sikkad el értékeik közül. E rész ilyen gondos feldolgozása a legnagyobb elismerést érdemli. Azt sem érdemes nagyon vitatni, milyen sorrendben következnek az adatok, a leirás formai kérdései másodlagosak. Fontosabb ennél a közlésben megnyilvánuló következetesség, a feldolgozás áttekinthetősége és kezelhetősége. E szempontból igen lényeges a rövidítések alaposan kidolgozott rendszere, amely a térképek leírását tömörré, gyorsan olvashatóvá tette, mig az adatok nagy gondossággal megszerkesztett tagolása a különböző jellegű közléseket világosan és egyértelműen választja szét. Mindez azonban kevés volna és a kötet kezelését korántsem tenné egyszerűvé, ha nem készült volna hozzá négy rendkívül gazdag és pontos mutató. Nagy örömmel üdvözlöm ezt a kezdeményezést, amely a levéltári kiadványok és leltárak készítésének régi hiányosságát szüntette meg. Különösen a térképeknél a kutatás többnyire egy helységre, tárgykörre vagy a térkép készítőjére irányul és ezért fontos, a kutató a mutatókban azonnal meggyőződhet arról, hogy a feldolgozott 1729 térképlapon témájához talál-e valamit. S még nagyszerűbb volna, ha az az egyelőre nagyon távoli terv is valóra válna, hogy az Országos Levéltár valamennyi térképgyűjteményének közös mutatói egyszer napvilágot láthatnának és a kutató egyszerre meggyőződhetne arról, ami a jelenlegi helyzetben időrabló keresgélést jelent, hiszen egy helység térképének megtalálásához egy sereg katalóguscédulát, jegyzéket és leltárt kell átnéznie. A mutatók közül ki kell emelnem a helynévmutató példaadó pontosságát, amelyben a korábbi és mai helynév egyaránt szerepel, az utalások is mintaszerűek. E munka buktatőit csak az ismeri, aki valaha is megpróbált eligazodni Magyarország sokfelé szabdalt területének rengeteget változó helynevei között. A személynév mutató nagy többlete, hogy a térkép készítőjének valamennyi cimét és rangját összegyűjtötte és a térképek készítésének időpontját is feltüntette. Ez különösen a gyakori családnevek esetében takarít meg fölösleges keresgélést. A vízrajzi mutató a vállalkozást felkaroló intézmény számára, a tárgymutató a térképekhez a legkülönbözőbb irányból érkező kérdésekre igyekszik feleletet adni. A szempontok, tárgyszők kiválasztásán valamikor magam is sokat töprengtem és a jelenlegi megoldást ötletesnek és gazdagnak érzem, mert nemcsak térképek legfontosabb jellegzetességeit emeli ki, de gyakran rejtett, nehezen megtalálható jelöléseikre is felhívja a figyelmet. Egy-egy sok adatot tartalmazó nagyobb térképlap értékes adatait ily módon feldolgozni nem volt könnyű feladat és ehhez nemcsak következetes kitartó munkára, hanem e munka szeretetére is szükség volt. E nélkül, Bendefy László fáradhatatlan harcai és Lakos János buzgalma nélkül e vállalkozás nem valósulhatott volna meg. Semmi mást nem kívánhatunk, mint hogy az Országos Levéltár többi értékes gyűjteményének térképeiről hasonló katalógusok készüljenek, mignem az anyag teljes 649