Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - IRODALOM - Kállay István: Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Budapest, 1977. Pest megye multjából 3. Szerk. Lakatos Ernő / 623–625. o.

tanácshatalom és előzményei Pest megyében. Vigh Károly : Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében. Blaskovits János- Lábadi Lajos: Az MKP Pest megyei szervezeteinek kiépülése a felszabadulás kezdetétől az 1945-ös országgyűlési választásokig. Köti János: A földért folytatott harc Pest megyében 1945-1946. Lakatos Ernő: Pest megye történetének forrásai,' valamint Iratok Pest megye történetéhez 1918-1919. Ehhez a sorozathoz - melynek egyes kötetei immár klasszikussá váltak - csatlakozik Káldy-Nagy Gyula kötete a budai szandzsák 1559. évi összeirásáról. Tudjuk, hogy a törökök 1541 után szervezték meg a 12 szandzsákbői álló budai beglerbégséget, melynek élére a magyar származású Szulejmán pasát nevezték ki, defterdárnak pedig Halil béget küldték, az első összeírás elkészítésére. Az egyes szandzsákok elmosódó határvonalakkal valő kialakítása után hosszabb-rövidebb idő múlva sor került a helységenkénti összeírásra. A lakosok neveit tartalmazó szandzsák-összeírásokra azért volt szükség, mert a föld tulajdonjoga - régi mohamedán törvények szerint - az uralkodót, vagyis a kincstárt illette. Az uralkodónak ebből a jogából eredő földesúri bevételeit az újonnan meghódított országokban a hatalom megszilárdítása u$án igyekeztek minél pontosabban felmérni. Következésképpen nyilvántartásba vették az egyes települések lakosainak nevét, terményeik várható tizedét és adóik összegét, hogy megtudják, egy-egy szandzsák területéről mennyi jövedelemre tarthattak számot. A kincstár ugyanis csak az igy elkészült szandzsákösszeírások alapján határozott arról, hogy melyik város, falu vagy puszta adó- és tizedjövedelmét tartja meg szultánf hász-birtokként és melyek jövedelmét engedi át timár, ziámet- és (beglerbégi vagy szandzsákbégi) hász-birtok gyanánt készpénz fizetés helyett a katonai és polgári tisztségviselőknek, vagy szükség esetén valamelyik vár őrségének. Természetesen egy-egy terület meghódítása után a ümár-birtokok adományozásával nem várhattak az illető szandzsák összeírásának elkészítéséig, hanem csupán hallomás alapján becsülték fel a szóbanforgó település földesúri jövedelmét. Ugyanígy jártak el később azon határmenti falvak esetében is, ahová az összeírok kimenni nem mertek, vagy hívásukra a lakosok nem jelentek meg. Ilyenkor a várható jövedelmet szintén becslés alapján jegyezték fel (11. lap). Az első összeírást Magyarországon (a mohácsi és a székesfehérvári szandzsákról) 1545-1546-ban Halil bég készítette. Ugyanezekben az években készült a budai, az esztergomi, a nógrádi, a hatvani, a szegedi és a simontornya; szandzsákok összeírása is. A budai szandzsák második összeírását 1559-ben Dervis szegedi szandzsákbég készítette eL Ennek fogalmazványa maradt fenn: ez Káldy-Nagy kötetének forrásbázisa. Forrásértékét ez azonban nem csökkenti, hiszen a fogalmazványokban számos olyan adat is bennmaradt, amelyek a tisztázatba sohasem kerültek be. A forrásból jól kivehető az egyes települések nyilvántartásba vételének módja, az összeirás folyamata. Amikor valamelyik szandzsák uj összeírását rendelték el, az összeíró biztosnak átadták az előző összeirás másolatát, hogy az egyes településeket s azok lakosait annak alapján keresse. E mellett azt is kutatták, hogy az előző összeíráskor nem maradt-e ki egy félreesőbb falu vagy lakatlan puszta. így a budai szandzsákba 1559-ben kiküldött összeirásj-biztos is magával hozta az előző, vagyis 1546. évi őszszeirás másolatát is. Abból minden településnél felolvasta a már nyilvántartásba vettek névsorát, megtudakolta a családi helyzetükben bekövetkezett változást. Akik a névsorolvasásnál nem jelentek meg, megérdeklődte távollétük okát és az összeírásba bejegyezte (pL meghalt, elttlnt, megszökött stb.). Káldy-Nagy a két összeirás szövegét világosan megkülönbözteti, az elsőt álló, a másodikat dőlt betűkkel közli; az 1546. 624