Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Centgraf Károly: Vályi András levelei Széchényi Ferenchez: 175 éves az Országos Széchényi Könyvtár / 595–606. o.

Elég költséges, és súllyos vala ugyan é fontos Gyűjteménynek meg szerzése, mert a Felséges Kir. Helytartó Tanáts, még 1796^ esztendőben, 25 Octob. (: sub nro 22932 :) a többek között ezt parantsolá nekem: "Eundemque eo inviet, ut omnibus illis Comitatibus, Civitatibus, ad Districtibus separatas portás habentibus, Gubernioque Fluminensi, quibus ex Opere suo impressa huensque Exemplaria nondum transmisisset, unum exemplar actutum transmittere satagat." mellyet én híven tellyesítettem. De látván, hogy a Szolga Bírák ingyen nem dolgoznak, és én sem kívánhatom, újjabb nyomtatott esedezéseimben, mindnyájoknak közönségesen kenteleníttettem ajánlani munkámat, és már sokaknak meg is küldözgettem, így nevűiének fel végre segedelmemre! minekutána fáradságjokért, és a felylyebb említett Királyi Parantsolatnak tellyesítéséért 2520 Rhforintot érő Könyveket, és földképeket fel ajánlottam. Ezen kivűl a sok felé írtt, és nyomtatott Esedezések posta költségek, és széjjel küldözgetések 562 Rft. s 41 xr kész pénzbe kerültek nékem. Hogyha Excellentziád, mint a tudományi, és Nemzeti előmenetelnek példás, és leg kegyesebb Jóltévője, szokott természeti nagy kegyelmessége szerént; e fontos, és valóban nevezetes Gyűjteményt, Bél Mátyásnak kéz írásaival egyetemben, elfogadni méltóztatik: valóban azt lehet majd mondani, hogy Magyar Országot leg igazabban, és tulajdonképen leírva, tsupán Excellentziádnak igen betses Könyvtárjában lehet szemlélni. Mert mind a két Gyűjteményben sok fontos nevezetességek vágynak, mellyek a nyomtatásba bé nem férhettek-, és épen ezek mintegy gyöngyei még a kézírásoknak. — Azok a kevés Vármegyék, mellyek Tudósításaikat még bé nem küldhették, bizonyosan meg fogják küldeni; minthogy az esedező ismét újjonnan bé fogja Isten segedelmével utazni az Országot, a Királyi Városoknak, Váraknak, Kastélyoknak, és jelesebb vidékeknek lerajzolásokért, s egyszersmind munkájának nagyobb tökélletesítéee végett, és a melly nevezetességeket Excellentziádnak öszve szerezhet, mind híven, és szorgalommal e szép Gyűjteményekhez fogja Excellentziádnak kegyelmes Parantyolattya szerént öszve kaptsolni. Minekutánna boldog emlékezetű Hertzeg Primás ő Eminentziájától az esedező olly igen szerentsélenűl meg fosztatott*, a kinek parantsolattyára e fontos Gyűjteménynek öszve szerezgetéséért az esedező mindeneket fel áldozott, és maga meg erőltetésével is elkövetett tsupán Excellentziádnak hasonlíthatatlan Kegyelméhez fojamodik, és bízik; hogy azt, a ki Hazájáért, és a közjóért forrón törekedvén, magát a mostoha idők miatt, mély adósságokba temette, és újjabb életét tsupán e mindenkor betsben maradó Gyűjteménynek kegyelmes elfogadása által reményiheti, sanyarú ínségében elsüllyedve nem hagygya vigasztalás nélkül Excellentziád, a ki leg mélyebb tisztelettel, s leg háládatosabb indulattal marad változhatatlanúl Excellentziádnak Igen Kegyelmes Jőltevőjének leg kissebb szolgája, s leg alázatosabb tisztelője Vályi András Pesti Universitásbéli Professzor és Magyar Országnak Leírója dik Pesten 12 rrr Decemb. 603