Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ÉVFORDULÓK - Centgraf Károly: Vályi András levelei Széchényi Ferenchez: 175 éves az Országos Széchényi Könyvtár / 595–606. o.

a ki magamat Excellentziádnak Kegyelmébe- ajánlván, leg mélyebb tisztelettel maradok állandóul Excellentziádnak dik Pesten 3 -rrr Martz leg kissebb szolgája, s hív tisztelője Vályi András Pesti Universitásbéli Professzoi V. Fő Méltóságú Gróf! Császári Királyi Belső Titkos Tanátsos Úr, Kegyelmes Jóltévő Uram! Már Isten segedelmével az én munkám készen van; s a mint az Újságokban is kihirdettettem, Júliusnak végével egyszerre fogok a mappával eggyUtt vele szolgálni a Hazának. Azonban pedig a Rajzolást, és Képirást tanúlom most, hogy ez egész Országot űjjonnan bé utazván, minden nevezetesebb Épületeket, és Vidékeket magam rajzolhassak le idővel; s egyszersmind munkámat is tőkélletességre hajthassam.Excellentziádnak kegyelméből már én száz Rftot nyertem, s hogy háládatosságomat néminémüképen megmutathassam, minthogy munkámból ki tiltatott, az egész Magyar Országnak Földes Urait, és Nemeseit leírattam Excellentziádnak számára, és a második kötetemnek által küldésekor szerentsém lészen, hogy Excellentziádnak vele udvarolhassanak. Jelen lévén már az idő, hogy munkámnak harmadik kötettyére nézve is Alkulevelet (: Contractust:) kössek, a jő Isten tudgya mit tévő legyek*, mert nékem egy fillérem sints; mind fizetésemnek nagyobb részét, mind pedig a jutalom pénzt, már a második kötetnek nyomtatásáért által engedtem-, minthogy az ő Emínentziájátől e végre nyert 500 Rforintből, rész szerént az első kötetnek maradékát fizettem le, rész szerént pedig a múlt egész télen tartott súllyos betegségemben elég sem vala. Azon kivűl még lefizetni való adósságom is van, mellyett nem szerzettem volna*, ha a reám következett msegeket eleve által lehetett vala látnom. Valóban Kegyelmes Uram! sokkal nagyobb az én szegénységem, s nyomorúságom, mint a Haza gondollya*, segedelmem pedig sokkal tsekellyebb mintsem egy ollyan költséges munka kívánná: én mindenemet, sőt virágzott egésségemet is fel áldoztam, s alázatosan esedezem Excellentziád előtt, vele született kegyelmes indúlattya, a méltatlanul szenyvedőn szánakozó irgalma, és a Hazához való buzgó szeretete szerént, rajtam könyörülni méltóztassék, hogy a harmadik kötetet újj teher nélkül kinyomtattathassam. Egyébaránt a sok gond, munka, bánat, s a velőket ki szárasztó aggódások miatt, hamarabb vége lessz bús, és magános életemnek, mint sem annyi esztendők ólta tartott munkámnak nagyobb tökélletesedését meg érhessem. Ha pedig Excellentziád Ínségemet ez által enyhíteni mélóztatik; mind adósságaimtól hamarabb meg szabadulok, mind újjabb tzélomat sokkal könnyebben tellyesíthetem*, mind pedig a Hazának nevezetesebb szolgálatokat tehetek, mellyek Excellentziádnak jótéteménye nélkül elfojtva maradnának. Jól tudom én azt, hogy Excellentziád az ülyen esedezésekkel mindenfelől ostromoltatik, s mint a méhek, úgy tolonganak a szűkölködők az Excellentziád könyörülő Kassához; el is akartam az alkalmatlankodást kerülni; írogattam jóakaróimhoz; de a mostani szŰk idő, mindennek nyakát szegi, úgy hogy munkámat is többen kívánnyák ingyen, mint nem. 599