Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - ADATTÁR - Kisasszondy Éva: Garay János levelei a Tolna Megyei Levéltárban / 589–594. o.

"Amióta kedves körötökből eltávoztam ... azóta a sokat dicsért és sokat átkozott városban néha jól, néha rosszul megy a dolgom, s azt hiszem, igy a legjobb, mert az igen sok jó elbizakodottá tenne, a sok rossz meg lázitana. De hogy rövid legyek: a farsang meglehetős vidáman telt, mintha az emberek a kolerával kívántak volna dacolni. Hangversenyek, bálok és szinházak látogatottabbak voltak, mint valaha, sőt még az utca is sokkal élénkebb és vidámabb volt, ugy, hogy a nyugodt szemlélő a nagy tömeg tarka nyüzsgésén szivéből elgyönyörködhetett. Szép és pompás volt a medikus- és jogász bál. A szinházat megélénkítette hosszú időre, - akiről biztosan te is hallottál, — egy hires bajorországi udvari színésznő, a szép Hagu! Mágnások, nemes urak, polgárok és diákok egyaránt istenitették, minden oldalról virágkoszorúk és költemények hullottak lábai elé," Színesen mesélt Garay az ebben az időben megnyílt Vigadóról is: "Ami az uj vigadd termet illeti, hát nem tudsz fölségesebbet, szebbet, nagyszerűbbet elképzelni. Azzal dicsekszünk, hogy egyike egész Európa legelső termeinek. Fala tömör fehér márvány, az oszlopok is, padlója politúrozva, világítása több mint 8 000 gyertyafény, egyszóval olyan szép és elragadó, mint egy tündérpalota lehetett, mikor még voltak tündérek. Es most képzelj el ebben, a teremben kétezer-két és félezer embert! Férfiak és ifjak, mint Apolló, leányok és asszonyok, mint maga Vénusz volt, oly szépek és elragadok. Most képzelj hozzá isteni muzsikát, igy aztán minden együtt van. Ugy jön nekem, mintha még most is látnám őket tarka összeviszszaságban, vidám imbolygásban keringőzni." A költő sokszor irt nővérének arról, hogy végleg elszánta magát, csak az Írással keresi meg a kenyerét, nem vállal semmi más polgári foglalkozást. "Talán az írással majd többre viszem, mint minden mással ... S ha sikerül, akkor majd megmutatjuk azoknak a szekszárdiaknak és hogy fogják majd a szemüket mereszteni..." Garayt gyakran megihlette a szekszárdi és Szekszárd környéki táj és történelmi hagyomány. Teréznek irta: "Tudod kedves nővérem, hogy Szekszárdon három hegyünk van, név szerint: Bat, Janya és Leányvár, azt is tudod, mennyire meghatódom, ha régi romokat látok, hát elég az hozzá, hogy írtam egy költeményfélét azokról a romokról..." Nővérének vallotta be először, hogy verseinek gyűjteményes kiadására készül. " Legközelebb fogsz egy könyvet is hallga csak hallga egy egész könyvet olvasni. Szeptemberre kész lesz, már Csapónak, Bezerédjnek és Augusznak benyújtottam és nagyon hízelgő leveleket kaptam tőlük." Teréznek többször is ieirta fő életelvét, amelyet vigasznak is szánt bánatos testvérének^ "A világ nagy, az élet hosszú és örömnek még sok virága nincs letépve. Ha nekem 99 reményem füstbe megy, ugy épitek magamnak újra 99-et, aztán újra 99-et, és egyszer hidd el nekem drága testvérem, egyszer majd ki fog derülni, még ha anynyi eső esne is, mint vízözönkor, ahogy a biblia mondja." A költő nővérének irta meg azt is, hogy sehol másutt nem tudna élni, csak Pesten. 590