Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Schneider Miklós: Terv és megvalósulás: az előkészületben levő uj levéltári segédlet néhány kérdése a debreceni kiadvány tapasztalatai tükrében / 499–505. o.

Érdemes lesz mindenekelőtt a pozitivumokat regisztrálnunk: ezek ugyanis azok a biztató mozzanatok, melyek a vállalkozás megvalósíthatóságát igazolják. Ezek közül is az első és legfontosabb az, hogy a debreceni kiadvány szerkesztői összeállították lényegében a történelem során működött valamennyi hazai fondképző szerv ismertetését

, méghozzá olyan alapossággal, hogy — legalábbis az általános érvénytl megállapítások vonatkozásában — aligha szorul majd rá egy-egy levéltár arra, hogy üjra elővéve a szakirodalmat, újra összeszedje a fondképző szervek általános jellemzésére vonatkozó adatokat (természetesen a saját szervére és annak fondjára vonatkozó ismereteket kinek-kinek magának kell összeállítania, de már ez is nagy energiamegtakaritást jelent). Különösen nagy jelentőségű a bevezetők elkészitése a szocialista kor fondjai vonatkozásában, ahol a szervek leírásához szakirodalom még alig állott a szerkesztők rendelkezésére és ezért úttörő módon, törvények és egyéb jogszabályok, valamint a fondok iratanyagának tüzetes átvizsgálása révén kellett a legfontosabb ismereteket összegyüjteniök. A másik nagy eredmény, hogy a debreceni kötetek szerkesztői megtalálták és alkalmazták az iratanyag leírásának megfelelő célszerűséggel összevont formáját: módszerük helyességét igazolja, hogy az ő leírási formájuk lényegében megegyezik a szlovák levéltári kalauzokban alkalmazott és immár 15 éve bevált formával, amelyet éppen ezért a bizottsági megbeszélések alapján a LIG már emiitett Szempontjai is ajánlanak. A debreceni kötetek harmadik vívmánya, hogy példamutató tájékoztató bíbliográ* fiákat közölnek, melyek a bevezetőkben érintett kérdések további tanulmányozásához adnak nagy segítséget. Ezek a bibliográfiák a fondok tartalmi kibontásának a megkönynyitésén tul nagyban hozzájárulnak a helytörténeti kutatás elősegítéséhez is, hiszen az V. fondcsoport kapcsán pl. úgyszólván teljes megyei helyismereti bibliográfiát találunk a II. kötetben. Nem csekély a jelentősége végül a helytörténeti kutatás szempontjából a kötetben közzéadott mutatóknak sem, (melyek az első és második kötetben még külön, a harmadikban viszont már összevont hely-, név- és tárgymutatóként jelentek meg). Az uj segédlettel kapcsolatos előzetes megbeszélések során is határozottan megfogalmazódott, hogy a fondjegyzékhez képest ebben a vonatkozásban is előre kell lépnünk. A debreceni köteteknek ezek az eredményei nagy jelentőségűek. További munkánkban való felhasználásuk nagy segítséget nyújt. Hogy ez a segítség maradéktalan lehessen, szólnunk kell azokról a kérdésekről is, amelyeket ezek a kötetek sem tudtak — elsősorban természetesen nem saját munkájuk fogyatékosságának, hanem néhány probléma elvi tisztázatlanságának következtében — maradéktalanul megoldani. Ezeknek a problémáknak sorában elsőként is a szerkezeti kérdésekről kell szólnunk. A debreceni segédlet is és a LIG Szempontok Is egyértelműen amellett állnak ki, hogy az uj segédletnek a fondjegyzék szerkezetét kell átvennie. Az előkészítő megbeszélések során azonban világossá vált, hogy az 1962-ben kiadott szerkesztési alapelvek bizonyos kérdéseket nyitva hagytak, más kérdéseket neím egyértelműen oldottak meg és természetesen akad jőnéhány olyan mozzanat is, amelyre akkor nem tértek ki, mert még nem volt aktuális. Mindezen kivül az alapelvek egyes megállapításai félre érthetőek voltak. E körülmény következtében az azóta eltelt másfél évtized alatt készült fondjegyzékek kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak egymáshoz viszonyítva. Mindez azt teszi szükségessé, hogy a fondjegyzék szerkesztési alapelveit még az 502