Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Koroknai Ákos: Egy feudáliskori részvénytársaság (Rimai Coalitio) szervezete és működése / 457–487. o.

zöttllk, sokkal inkább egymás mellérendeltjeiként végezték munkájukat, melyben a kölcsönös véleménycsere, tanácskérés- és adás játszott meghatározó szerepet. A 462. oldalon levő ábra a tisztviselői kar tagozódását tünteti fel az 1812. évi állapot szerint, kifejezésre juttatva a kétágú nyilakkal az egymásmellérendelést, jelezve az egyes tisztek közötti jelentőségbe!! eltolódásokat, valamint jelölve a testületi szerveket (pontozott keretekben). A tiszti kar középső rétege az Inspektori, illetve a Fiskálisi Hivatalnak tartozott beszámolási kötelezettséggel. A perceptor és a contralor alkották a Perceptorália Hivatalt, amelynek elsőrangú feladata a pénztárkezelés és a számvitel volt. A. contralor az alapításkor még a vállalat bizalmi emberének számitott. Helyettesithette nemcsak a sáfárt, hanem az erdőmestereket, sőt a gondviselő direktorokat is. Az eredeti hatáskör a későbbiek folyamán, miután a kiépített szakigazgatási rendszer megszilárdult, erősen beszűkült, és ellenjegyzői funkcióra korlátozódott. A tiszttartó feladatai is jelentősen bővültek az alapítás óta. Kezdetben tevékenysége még erőseji függött az Inspektori, majd a Prefektusi Hivataltól. Később ez a kapcsolat lazult; 1827-re megszűnt elszámolási kötelezettsége a Fiskálisi Hivatal irányában. Helyette számadásait a Perceptorális Hivatalhoz kellett benyújtania. A Tiszttartóság felállításának elhatározásával, élén a Gazdasági Fő Kormányzóval, ujabb hatásköri bővülésre került sor. Az uj tiszttartó 1831. évi beiktatása adott alkalmat az uj szabályozásra. A tiszttartó 1812-ben rögzített tevékenysége továbbra is megmaradt, de határozottabban leszögezték, hogy munkáját a prefektus, a perceptor, az erdőmester és a kasznár utasításainak figyelembevételével kell végeznie. A provizor ugyanis a gazdálkodás valamennyi ágazatában érdekelt volt, s így indokoltnak mutatkozott a gazdasági ágazatok vezetőinek utasításait betartatni vele. A hámorok és a hozzájuk tartozó épületek kivételével kötelességévé tették a vállalati ingóságok és ingatlanok (gazdasági épületek, tisztek, cselédek lakásai) összeírását. A prefektustól kapott öszszeirásokon meg kellett jelölnie azokat a változásokat, amelyeket a "fekvő vagyonban" erdőkben, majorságfföldekben, réteknél, kerteknél észlelt. Vizsgálta az úrbéri telkeket és illetőségeket. Megújította a jobbágyok adózási tábláit. Összeállította a tiszti kar és az alkalmazottak fizetési listáit és beterjesztette a perceptorhoz. A számadásokat gazdasági vonatkozásban a perceptor vezette. A pénztárnaplóba ő vezette be sorrendben a pénzbevételeket és kiadásokat. A tiszttartó csak ebből a "Diáriumból" gyűjthette ki a gazdálkodását érintő adatokat, amelyeket a saját Számadó Könyvébe (officio libro) rovatonként (költséghelyenként) vezetett be. Az uj provizori rendtartás szabályozta a provizor és a kasznár közötti gazdasági ügyvitelt, az elszámolás rendjét, rendelkezett a könyvvitelről és a bizonylati rendről. A kifizetéseknél a provizor assignálása elengedhetetlen volt. Provisori feladatnak számitott a gazdálkodásból származó jövedelmek emelése. Az erdőgazdálkodás és mészégetés gazdaságosságára — az illető szakágazati tisztviselőtől függetlenül — neki szintén törekednie kellett, csakúgy, mint az árenda-, dézsma-, malom- és kocsmáltatási jövedelmek fokozására. A tiszti kar legalsó rétegéhez tartoztak a sáfárok, mint szakalkalmazottak, akik a napi munka végzésében közvetlenül érdekeltek voltak. Alájuk tartoztak a mesteremberek (hámoros ok, kovácsok), munkások, napszámosok, cselédek. Ez azonban csak a vasmühelyek viszonylatában állt fenn. A vastermelés ugyanis a XDC. század elejére nagyfokú munkamegosztást követelt meg, ezért az igazgatók és munkások szintje közé a sáfárok is beékelődtek. Az irányit öapparátus ilyen mérvű bontását azonban már sem 461