Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Hajdu Lajos: Írás, könyv, értelmiség: gondolatok Jakó Zsigmond tanulmánykötetéről / 435–448. o.

Hajdú Lajos : ÍRÁS, KÖNYV, ÉRTELMISÉG Gondolatok Jakó Zsigmond tanulmánykötetéről. (1) Az erdélyi magyar historiográfia - az utóbbi évek hagyományait követve - ismét egy kitűnő munkával gazdagitotta a magyar és az egyetemes történettudomány kincsesházát. 1976 végén jelent meg Jakő Zsigmondnak, a kolozsvári egyetem profeszszorának — akit 60. születésnapján mi is tisztelettel köszöntünk — uj kötete, amelyben az utolső három évtizedben végzett tudományos kutatásainak eredményeiből ad az olvasd számára ize ütőt. Jakő Zsigmond gazdag tudományos terméséből másfél tucat tanulmányt vett fel e kötetbe, ezek közül négyben az erdélyi Írástudás — íráshasználat — értelmiség kialakulásának néhány alapvető kérdését elemzi, másik négy tanulmányában a szerző egyik szívügyének (írásemlékek - iratvédelem — levéltárügy) néhány eredeti paleográfiai és történeti problémájával foglalkozik, végül a kötet legtöbb tanulmányának (tiznek) a könyvnyomtatás, könyv- illetve könyvtártörténet valamelyik — eddig egyáltalán nem, vagy csak felületesen bolygatott — erdélyi történeti problémája a tárgya. A tanulmányokat jegyzetek, mutatok és képek (meg kell mondani: gyönyörűen kivitelezett és nemcsak illusztrációként szolgáló képek) egészítik ki. A kötet tanulmányai közül kettő eddig még sehol nem jelent meg, négy van olyan, amelyet első publikálása óta alaposan átdolgozott és a szerző "bevallása" szerint tizenkettő változatlan közlés-, utóbbiak azonban a magyar olvasó számára tulajdonképpen nem is változatlanok, mert először vagy valamelyik szakfolyóiratban jelentek meg román nyelven (és ezért nem eléggé ismertek a magyar tudományos közvéleményben), vagy olyan — Magyarországon nehezen beszerezhető, hozzánk sajnálatosan alacsony példányszámban eljutó — folyóiratban jelentek meg (pl. a Korunk-ban, vagy ennek Evkönyvében), amelyben nem volt lehetőség a tudományos dokumentációs bizonyító anyag (jegyzetek) alkalmazására. E kötet — Jakő előszavának tanúsága szerint — egyebek között számadás az egykori professzorok (vagy emlékük) előtt arról, hogy meglevő talentumával és a tőlük kapott indításokkal hogyan sáfárkodott tanítványuk, másrészt bizonyság nemcsak a "történészcéh", hanem az olvasóközönség szine előtt is arról, hogy egy soknemzetiségű szocialista országban a nemzetiségtörténet kutatása nemcsak az érintett nemzetiség, hanem — legalább ilyen mértékben — az egész ország történetírásának is hasznára válik. Jakó Zsigmond tudományos hitvallásának egyik sarokkövét képezi az a felismerés, hogy Erdély múltjának és az ott élő magyarság történetének feltárása nem egymást keresztező, hanem egymást kiegészítő és feltételező tevékenység és e tétel igazságáról megkapóan tanúskodik a kötet valamennyi tanulmánya. Ezért vizsgálja Jakő több munkájában is a magyar-román-szász együttélés számos, eddig bolygatatlan történelmi kérdését, mert — ahogy szerényen megfogalmazza — "bennük talán akad néhány használható szempont és módszertani megoldás a további kutatás számára, illetve olyan uj információ, amely értékes lehet a céhbeliek részére a hazai történet európai helyének megrajzolásához". 435