Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Iványosi–Szabó Tibor: Az oktatásügy megindulása a felszabadult Kecskeméten, 1944–1945 / 29–56. o.

A pusztai iskolák ev végi létszámáról sajnos nem rendelkezünk megfelelő kimutatásokkal. A középfokú és a középiskolák esetében az összevonások gátolják a statisztikai "kifejezési formák" kizárólagos alkalmazását. A polgári fiu és leányiskoláról mindössze annyit tudhatunk meg a május 22-én kelt jegyzőkönyvből, hogy mindkét iskola rendelkezett kellő számú tanárral és tanulóval, ezért e nappal szétváltak. A fiúiskolában a IV. osztályban 64 tanuló volt, ezért itt párhuzamos osztályt kellett kiképezni. Néhány héttel később a II. osztályt is meg kellett osztani. (82) A lányok négy osztállyal működtek tovább. Az egyesitett tanítóképzőben, az I-V. osztályokban 105 tanuló végzett a reformátusoknál. (83) Ez 58%-a az előző évinek. A katolikusoknál végzettek aránya nyilván hasonló lehetett. Az Egyesitett Gimnázium statisztikája megfelelő adatok hiányában még hézagosabb. A végzett tanulók létszáma 529 fő. Az arányokat valamelyest érzékelteti a piarista tanulók számának alakulása: 1943-44-ben 356, 1944-45-ben 189 tanulójuk végzett (67%). (84) A kereskedelmi leányiskolában a 230-al szemben 138-an (60%), a fiuknál a 296-al szemben 175-en (59%) végeztek. A középiskolák tanulóinak számát jelentősen befolyásolta a diákotthonok hiánya. Ennek figyelembevételével jóval kedvezőbb a kép mint a népiskolákban, bár a lemaradás minden iskola esetében igen súlyos. A következtetés ezek után megalapozott és könnyű: a pusztai tanulók közül nyilván még nagyobb arányban maradtak távol különféle okok miatt (cipő és ruha hiánya, gazdasági munka stb.) az iskoláktól. A háború valóban az ifjúság soraiban végezte csaknem minden téren a legnagyobb rombolást. A hátrányosabb helyzetben levőkre a háború révén és az előző 25 év során megnövekedett nyomor még bénitőbban nehezedett. A mesterségesen táplált szellemi igénytelenség és a fásultság szintén megtette a maga hatását. Az igazán alapos elemzést az adatok további gyűjtése után lehet elvégezni. Az oktató tevékenység másik alapvető tényezőjét a tantestületek képezték. Az indulásnál a legnagyobb jószándékkal sem szólhatunk szervezett oktató közösségekről. ' 1944. november 20-án az előző "testületi" gyűlésen Kubinyi Margit, Pintér Mária, M. Gömöri Etelka, Frigyesy Ferencne tanitók, Gombkötő Márta óvónő, Frigyesy Magdolna tanitőnőjelölt; Gombkötő Antal, M. Hajagos Mária, M. Lázár Julianna, Gombkötő Klára, Radnai Antal és Horák Jenő tanárok*, Gémes Mihály és Bakos Kálmán hitoktatók; Vásárhelyi Zoltánná zenetanár, továbbá Hatvani Lajos, Mester István és Csiszár Albert tanárok vettek részt. Ők tekinthetők a felszabadult Kecskemét első "tantestületének". Ok voltak a romeltakarítás és az iskolák újjászületésének élharcosai. (85) Létszámuk a következő napokban bővült Mészáros Imre, dr. Gulyás István, dr. Beké Ida és Kovács Bálintné csatlakozásával. 1945. január 2-án Kecskeméten 94 pedagógus működött: 21 a középiskolákban, 8 a polgári iskolákban, 38 a belterületi és 27 a külterületi népiskolákban. (86) A tanárok és a tanitók valamivel gyorsabban fogtak munkához, mint a tanulók. Ezt az előnyüket az év végéig megtartották a népiskolákban. Az igazság kedvéért meg kell még azt is jegyeznünk, hogy alig volt iskola a belterületen, amelyik teljesen gazdátlan maradt volna a front elvonulása után. Minden 42