Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. Békéscsaba, 1976. / 382–384. o.

a legközelebbi tőrök várba és ott velük biztonságukért adöegyezséget kötni. A török adőösszeirásokat a falusi birák bemondásai alapján állították össze, tehát bizonyos minimális szintet tükrözött csupán, amig a magyar összeírások szerintünk jóval maximálisabb adószintet mutattak. A szerző már fenti utalásunk szerint több lényeges adatot hallgatott el a Tiszántúl török hódoltatása történetéből. Miképpen tartozott Békés, s még nyolc megye 1541-1551 közötti évtizedben János Zsigmond török csinálta uj országához, Erdélyhez? Ezenkívül csak az első fejezetben említi, hogy Gyula vára mikor, s hogyan került Habsburg Ferdinánd király kezébe, ezekről a változásokról többet és összefüggőbben kellene mondani. Békés megye területének a török uralom alatti török közigazgatási felosztásánál, az aradi, csanádi és szolnoki, valamint a gyulai szandzsákok területére eső falvakat egyenként sorolja fel. A szerző ezeket régi, 100 éves, már elavult feldolgozások alapján dolgozta fel, mint a török fogalmak és viszonyok ismertatésénél is láthattuk. A török adóztatásról is Velics helytelen nézeteit vette át. Az állami és a földesúri adókat teljesen meg kell különböztetni, s a földesúri adóknál pedig kétféle kezelést kell figyelembe venni, vagy szultáni (hass), vagy szpáhi javadalom (timár) birtok között felosztott helységek, mindig csak az egyik adót fizették. Az 1552-1600 közötti időszakban Békés megye 64 helységéből 47 pusztulásáról a szerző adatokkal számol be, de a felvázolt nagy pusztulásról mégsem lehet ilyen egyszerűen beszélni. Például 1590-ben Öcsöd falu bírái Rhédei Istvánhoz, földesurukhoz megírták, hogy eddig évi 50, most 80 aranyat fizetnek. A Békés megyei települések többségéből a lakosság átcsoportosult a nagyváradi vár és Debrecen városa köré, nemcsak a török pusztítás, hanem a kereskedelmi utak északra tolódása miatt is, s leginkább állattenyésztéssel kezdtek foglalkozni. A könyv függelékében a XVI. században használatos fontosabb fogalmak és kifejezések, valamint mértékek és pénzek magyarázatát találhatjuk meg. Az okmánytárban 1553-1563 közötti évtizedből tipikus példaként szolgáló négy összeírást szószerinti fordításban is közöl. A szerző az egyes fejezetek jegyzeteit külön - röviditések felhasználásával közli. A szakirodalmi röviditések jegyzéke, viszont a könyv legelejére került, az olvasónak egy külön az irodalmat és külön a f orrásokat felsoroló és összegező jegyzék, az értékes könyv használata során joggal fog hiányozni. A kiváló könyv országos érdeklődésre méltán tarthat számot. Vass Előd 384