Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Koroknai Ákos: Czakó Sarolta–Jenei Károly: A Telefongyár története 1876–1976. Bp., 1976. / 371–373. o.

Jenéi Károly nagy teret szentel a híradástechnikai vállalatok között kibontakozott éles piaci harc bemutatásának, részletesen foglalkozik a századfordulótői mind erősebben térthőditő kartellcsoportosulásokkal, amelyekbe való bekerülés a Neuhold cég számára a konkurrencia általi elismerést jelentette. A Telefongyár rt, 1911-ben alakult meg részvénytársaságként; az addigi vezérképviseletből önálló vállalat lett. Jenéi Károly foglalkozik a vállalati beruházások alakulásával, a cég mérlegadatainak elemzésével. Bemutatja a telefongyári munkások szociális helyzetének alakulását, politikai és bérküzdelmeit. Súlyt helyez az első világháború alatti évek történetének bemutatására, miként kapcsolódott be a vállalat a hadfelszerelési cikkek termelésébe, miként fokozta profitját az élő munka egyre erősebb kizsákmányolásával. Megemlékezik Mihály Dénesről, aki Európában elsőként foglalkozott a televíziózás problémájával, és találmányát a "telehort" a Tanácsköztársaság idején mutatta be a szélesebb nyilvánosságnak. A vállalat történetének olvasója alapos képet kap a két világháború közötti korszak eseményeiről is. A szerző elemzi az inflációs korszak nehézségeit, a vállalat termékprofiljának szélesedését, főként a rádiózás vonatkozásában. Az uj szabadalmak, gyártmányok ismertetésén tul nem feledkezik meg a vállalat tőke érdekeltségi viszonyainak ábrázolásáról sem, a vállalat és legfőbb vetélytársa, az Egyesült Izzó közötti küzdelem bemutatásáról. A szerző a vállalat történetének bemutatása során módot talál arra, hogy általában is bemutassa a híradástechnikai ipar fejlődését, számos uj ipartörténeti adattal támasztva alá megállapításait. Igen tanulságosak a vállalattörténetnek azon részei, amelyekben a szerző a nagy nemzetközi híradástechnikai vállalatokkal kialakított kapcsolatokról szól, a verseny nemzetközi méreteiről, majd a második világháború alatti évek haditermeléséről, a munkásság ellenállásáról, gyármentő szerepéről. A felszabadulás a Telefongyár életében is alapvető változásokat hozott. A vállalat dolgozói,miközben bekapcsolódtak az újjáépítésbe, éles harcot vívtak a vállalat tőkés vezetői hatáskörének korlátozása végett. Ennek a harcnak legfőbb motorja az üzemi bizottság volt, mely a termelés ellenőrzésében és irányításában meghatározó szerepet töltött be. A szerző a vállalattörténet első részét az első 3 éves terv beindulásával, az első eredményekkel fejezi be. Czakő Sarolta a vállalat történetét az államosításoktól követte nyomon napjainkig. Jenéi Károlyhoz hasonlóan széles forrásbázisra támaszkodott a Telefongyár szocialistakori fejlődésének bemutatásánál. Kiindulásként foglalkozik a 3 éves terv feladataival, annak végrehajtásával, az uj beruházásokkal. Érzékletes képet fest arról, hogy a telefongyári munkáskollektivának milyen nagy nehézségeket jelentett az a körülmény, hogy a külföldi tőke érdekeltségi kapcsolatok megszűnése ellenére a termelés színvonalát és minőségi követelményeket tartani tudja. A szerző részletesen foglalkozik a Telefongyár örökölt gyártási profiljából származó nehézségekkel is, ti. hogy a vállalat gyártmányskálája meglehetősen széles volt, ami a hatékony termelést és a gyártmányfejlesztést akadályozta. A vállalat legfontosabb termékeit ekkor a hangerősítő, a hangosfilmvetitő, a vasútbiztosító és harangjelző berendezések, a Knorr-féle fékberendezés, a Matrossow-féle fékberendezés, a távbeszélő- és távirő berendezések, a távbeszélő központok, a benzinkút volumeterek, a különféle használati eszközök és a Zipp- huzőzarak alkották. A termelésszervezésben végrehajtott változásokkal azonban a vállalat igy is elérte, hogy a 3 éves terv végére az 1938. évi termelésének 304%-át mutathatta fel. A jő eredmény elérését segítette elő a kibontakozó munkaverseny- és újítómozgalom. 372