Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Kállay István: Baranyai helytörténetírás. Szerkesztette: Szita László. Pécs, 1976. / 369–371. o.

uradalmi iskolákról (Galambos Ferenc), Pécs régi vizvezeték rendszereiről (Nagy Lajos — Fetter Antal), régi pécsi gyógyszertárakról (Baranyai Aurél), Mátyás Flórián életéről, nyelvészeti és történetiről tevékenységéről (Szilágyi Erzsébet) olvashatunk. Kovách Zoltán közli Bél Mátyásnak Janus Pannoniusről rajzolt miiíi-portréját (121. 1.). A reformkori történetet Kiss Géza (A reformkori Pécs ábrázolása a korabeli irodalomban), Kardhordő Kálmán (Adatok "Boly és Sellye földes uradalom" reformkori történetéhez), Petrovich Ede (Baranya megye népoktatása a reformkorban) és Sándor László (Klivényi Jakab) képviseli. Két tanulmány (Kopasz Gábor, Az 1929/33. évi világgazdasági válság hatása a Dél-Dunántúlon és Bezerédy Győző, Dunaszekcső felszabadulása és a demokratikus átalakulás kezdetei) foglalkozik a legújabb korral. A kötetre jellemző, hogy nagy számú forrást közöl. Némileg különbözik ettől a 8. kötet, melynek profilja kizárólag Mohács város történetére utal, melyet hét időrendi és tematikai fejezetben mutat be. Megismerhetjük Mohács város gazdaságának és népességének fejlődését a XVI-XDC. században, a XVIII-XX. századi iparfejlődést és városigazgatást, Mohács néprajzát, dokumentumokat a Mohácsi csata történetéhez és a város kapitalizmus kori történetéhez. A kötet végén német és szerv-horvát nyelvű szintézist olvashatunk a város történetéről. A nagy számú tanulmány felsorolása csaknem lehetetlen, igy a gazdag termésből csak néhányat emlittink. Vass Előd Mohács város török hódoltságkori történetének török forrásait, Szita László a város 18. század első, Bezerédy Győző a 18. század második felének gazdasági és társadalmi szerkezetét, Kardhordő Kálmán a XEX. század első, Baranya Margit a század második felének gazdasági és népességi viszonyait mutatja be. Tanulmányt olvashatunk a város II. József kori iparáról és kereskedelméről (Taba István), a céhekről (Sarosácz György), a nyomdászatról (Borsy Károly), a mohácsi selyemfonóről (B, Horváth Csilla) és a város iparának 1876-1942. közötti fejlődéséről (T. Mérey Klára). A 18-20. századi városigazgatást Kopasz Gábor (Mohács város igazgatásának fejlődése) és Kiss Géza (A város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben) mutatja be. A néprajzot Andrásfalvy Bertalan (A mohácsiak halászata a 18. és 19. században) és Sáfrány Zsuzsanna (A mohácsi csata emléke egy néprajzi tárgyon) képviseli. Fényes Miklós közli Kövér János vörsi (Veszprém m.) plébános 1837. augusztus 29-én tartott gyászbeszédét annak dokumentálására, hogy a 19. század első felében hogyan emlékeztek a mohácsi évfordulóról, illetve, hogy milyen következtetéseket vontak le a gyászos történelmi eseményből. Kiss László a mohácsi csatatér kutatásához közöl ujabb adatokat. Baranyai Aurél annotált dokumentumokat közöl Mohács 18-20. századi egészségügyi állapotáról. Sándor László — Tegzes Ferenc válogatott levéltári forrásokat publikál — elsősorban a kereskedelem, ipar, oktatásügy területéről — a város polgári kori történetéhez. A város történetének teljesnek nevezhető bibliográfiája csaknem félezer tételt sorakoztat fel. A címanyag közreadásánál egyszerű, gyakorlati jellegű szakcsoportositást alkalmaz, mely jól áttekinthető és használható. Az egyes szakcsoportokon bellii a müvek megjelenésének időrendjét követi. A mohácsi csatával foglalkozó munkák közül azok kerültek be az összeállításba, melyek helytörténeti vonatkozást is tartalmaznak. 370