Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Sárközi Zoltán: Varga Endre, a magyar gazdasági levéltárak megszervezésének egyik úttörője / 319–323. o.

tesitette a feladót, hogy postára adták számára a levéltár nyomtatott évi jelentéseinek teljes sorozatát (1910-1939), összesen 30 darabot, továbbá az 1914-ben kiadott levéltári katalógust, az 1937. évi összesitett katalógust, a használati utasítást, végül mintául egy-két nyilvántartási kartotékot. A továbbiakban utalás történik arra, hogy a Svájci Gazdasági Levéltár szorosabb értelemben vett üzleti iratokat csak a kapitalizmus korai és klasszikus korszakából vesz át, mégpedig a fennálló raktári és munkaerő-hiány miatt. A levél befejező része részletes irodalmi tájékoztatást nyújt. Mivel a hagyatékban az itt felsorolt nyomtatványok nagyrészt ma is megtalálhatók, módunkban van a Svájci Gazdasági Levéltár'első 30 évének munkáját részletesen megismerni. Az intézmény 1910-ben létesült. Kezdetben a Bázeli Állami Levéltár (Staatsarchiv) egyik alkotó részét képezte. Legrégibb iratanyagát egyenesen innen vette át. A nemzetgazdaság és a magán-vállalkozás szempontjából legértékesebb kéziratos és nyomtatott anyagokat gyűjtötte össze. Éppen ezért az érdeklődő üzleti körök mecénási támogatását is élvezte. 1914-ben kiadott katalógusa szerint gyűjteményének teljes állománya mintegy 90 000 darabra rúgott. Az anyag kisebb részét képezték a kéziratos céglevéltárak és magániratok, oroszlánrésze üzleti nyomtatvány volt. Ezek viszont magángazdasági osztályra, illetőleg nemzetgazdasági és gazdaságpolitikai osztályra tagolódtak. Ez utóbbin belül az egyes ágazatok igy következtek: bányászati és sóügyek, vízgazdálkodás, erdő- és vadgazdaság, mezőgazdaság, kereskedelem, gyáripar, kézműipar, szállítás és közlekedés, biztosítási ügyek, hitel- és banküzletek, értékpapír- és pénzügyek, végül a hivatalos pénzügyek. A levéltár 1921-ben lett önálló intézmény. Innen kezdve kutatóinak száma erőteljesen megnövekedett. Az 1911. évi 66-ról 1935-re 3480-ra emelkedett. Gyűjtőköre kiterjedt most már az újságokra és a gazdasági jellegű sajtőkivágatokra is. Nyomtatványai közt megkülönböztetett helyet kaptak a különféle nyomtatott statisztikák, a kiállítások anyaga, prospektusok, évi jelentések. A nyomtatványok ágazati felosztása az 1937. évben már igen előrehaladott állapotban volt. Végül 1939-ben a Bázeli Egyetem uj kollégiumának épületében a levéltár feladataihoz méltó modern környezetbe került. Azóta csaknem 40 esztendő telt el. Európa legrégibb regionális gazdasági levéltárainak egyike: a Svájci Gazdasági Levéltár Bázelben természetesen ma is fennáll. A következő válasz 1941. január 8-án érkezett meg a Svájci Kereskedelmi és Ipari Levéltártól, Zürichből, mégpedig az előző év december 23-án elküldött kérő levélre. Ebben G. Büscher levéltáros arról küldött értesítést, hogy a levéltár legkorábbi 3 esztendejének jelentéseit és egyéb apró nyomtatványokat küld majd a posta utján. Mivel a hagyatékban ezek is fennmaradtak, sőt — nyilván később — az 1938. és 1939. évi sokszorosított jelentésekkel is kiegészültek, felhasználásuk révén az alábbi kép bontakozik ki e második svájci intézmény működéséről: 1911-ben magán kezdeményezésre alakult meg Zürichben. Elsősorban az üzleti nyomtatványokat (zárszámadások, évi jelentések, alapszabályok, prospektusok) gyűjti, kivételesen a vállalati iratanyagot is. 1913-ban megjelentetett katalógusa részletes tájékoztatást ad az ágazati rendben felsorolt gazdasági szervek által adományozott teljes levéltári és nyomtatvány anyagról. 1937-re itt is kiegészült a gyűjtemény a sajtó- és folyóirat részleggel. 1939-ben kb. 50 000 leltározott dokumentuma volt, kutatóinak száma pedig elérte az 1557 főt. A számok is azt bizonyítják, hogy e levéltári intézmény lényegesen szerényebb keretek közt működött mint a megelőző. Háborús károkat a semleges Svájcban nem szenvedhetett, igy ma is zavartalanul működik. Nevét azonban megváltoztatta: Most Gazdasági Dokumentációs Központnak nevezik. (Zentrale für Wirtschaftsdokumentation, Zürich.) Uj elnevezése az előzőnél szerencsésebben fejezi ki az intézmény valóságos jellegét. 321