Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Pap Gáborné: Az Országos Levéltár ügyvitele, 1874–1912 / 311–318. o.

Az Országos Levéltar az 1874. évi újjászervezésekor nem készített rögtön ügyviteli szabályzatot, az ügyiratokból keli rekonstruálnunk az ügyek intézésének szabályokba nem foglalt, de többé-kevésbé egységes módját és menetét. Az ügyvitelt a korábbi gyakorlat és az uj szervezeti adottságok egybehangolásával kellett kialakítani. Az uj Országos Levéltár munkája hozzákapcsolódott ugyan a már évszázadokkal korábban fennállott régi országos levéltár munkájához, a keretében azonban több központi, országos jellegű levéltárat vontak össze, melyek addig önállóan működtek. E levéltárak — a részben már megszűnt, részben még működő kormányhatóságok és felsőbíróságok levéltárai (ill. irattárai) korábban önállóan intézték az anyagukkal és munkájukkal kapcsolatos ügyeket. (2) A kincstári levéltár pl. még Mária Terézia 1755. évi mandátuma alapján járt el az iratok kezelése és kutatásra bocsátása tekintetében. (3) Az átszervezéssel e levéltárak korábbi önállósága megszűnt, az Országos Levéltár szervezeti egységeivé váltak. A levéltár ügyeinek írásbeli intézésében a főváltozást a központosítás jelentette. 1874-től kezdve a levéltár egészét érintő, általános ügyekben éppúgy, mint az egyes szervezeti egységek anyagával, munkájával kapcsolatos ügyekben (iratcsatolások, kutatási engedélyek, kölcsönzések stb.) központi ügyintézést vezettek be. A centralizáció az érdemi ügyintézésre éppúgy vonatkozott, mint az ügykezelésre. Az érdemi ügyintézésből a szignálás és a kiadványozás a vezető — az országos levéltárnok — feladata lett, ami egycsapásra referensi szintre "degradálta" a korábban önálló irattárak anyagát őrző levéltárnokokat, kik addig saját nevükben leveleztek. Az egész átszervezésnek az ügyvitel terén lejátszódott forradalmát, a központosítás bevezetésével együtt járt ellentéteket nyomon követhetjük a levéltár ügyviteli irataiból. Az első években még az utasítás hiánya és az ügyviteli terminológia tisztázatlanságai is vitákra, sőt viszályokra adtak alkalmat. Jakab Elek, a megszűnt erdélyi főkormányszéki levéltár volt igazgatója, heves hangú feljegyzésekben tiltakozott — egye

gyügy intézése közben— Pauler Gyula ügyintézési módja, stílusa ellen. Pauler pl. piros ceruzás rá jegyzéssel adott az ügyiraton utasítást egy főhatósági megkeresésre végzendő kutatásra és választervezet készítésére. Jakab ezt kifogásolta — ugyancsak az Ügyiraton: "íme tehát nem válaszomat

, mert hiszen sem az igen tisztelt Országos Levéltárnok Ur Ő Méltósága, sem a magas belügyminisztériumi T. Számvevőség nem kérelmezők — hanem hivatalos felvilágosításomat ... a megkeresvényre teszem meg." (4) Más aktán azon méltatlankodik, hogy jelentés tervezetet kell készítenie, mivel "az nem tartozik hatáskörömbe, én instrukciómnál fogva csak aktákat mellékelek vagy jelentést teszek ... és ... fogalmazója senkinek nem vagyok, nem is leszek." — Az utasítás formáját ismételten kifogásolja: "cédulákra pedig nem alapitok hivatalos eljárást. Méltóztassék Nagyságod ... határozottan tentával formulázva tudatni kívánságát. .. Ma így, holnap amúgy, egyszer egy alakban, máskor másban jő az utasítás. Kérem tisztelettel, méltóztassék érintkezésünkre nézve határozott utasítást (kér)ni ő Nagym élt ős ágától, a Minisztertől, amihez tartsam magamat, biztos én nem vagyok ügyvédi irnok sem dienere Nagyságodnak, egy ország levéltára igazgatója vagyok, hivatali rangom s tekintélyem van..." — A továbbiakban az államtitkár utasítása alapján Pauler ragaszkodott a választervezet elkészítéséhez, mert "a levéltárnok kötelessége a hatóságokat e tekintetben útba igazítani." (5) xxx 312