Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - Feiszt György–Tóth Gabriella: A termelőszövetkezeti irattárak ellenőrzésének tapasztalatai Vas megyében / 279–287. o.

Találkoztunk olyan esettel is, hogy az iktatást, irattározást mindig az a személy végzi, akinek az adott időszakban viszonylag a legkevesebb a munkája (Rábahidvég). Vas megye termelőszövetkezeteinek jelenlegi irattárolása sok kivánnivalót hagy maga után. A leglényegesebb szempontokat vizsgálva megfelelő irattárat keveset találtunk. Harmincegy tsz irattári helyisége komolyn kifogásolható. Ezeknek egy része dohos, szellőzetlen, takaritatlan, vagy a falak L dvesex, s r" i> nyj^k lódnak az ira* tok, más esetekben vegyszert, műtrágyát, olajat stb. is ott tároluaK, s sínméreteik miatt az iratok hozzáférhetetlenek. Tizenhat tsz-nek nincs is irattára. Itt az iratokat folyosókon, irodákban, szekrényekben vagy nyitott polcokon tartják. Sok esetben az 5 évnél régebbi iratanyag padlásra kerül. Három tsz-ben nincs ugyan irattár, de az iratokat elfogadható módon beépitett szekrényekben tartják. Uj irodaházban megfelelő irattárral 4 tsz rendelkezik. Huszonegy tsz-ben száraz, villannyal ellátott elfogadható iratőrző helyiséget találtunk, amit rendeltetésén kivül legfeljebb még nyomtatvány tárolásra használnak. Mivel a tsz irodák 95%-a régi vagy nem irodának épült házakban működik, igy az egy helyiségben történő irattárolást nem tudják megoldani. Gondjaikon a legkülönbözőbb ötletekkel segítenek. Általában irodaépületen kívüli helyiséget jelölnek ki erre a célra (Vép, Kemenesszentmárton) vagy padlásfeljárőt (Ják), padlás leválasztott részét használják "régi" irataik tárolására (Horvátzsidány, Celldömölk), Nagysimonyiban pedig az irattár egy olyan fészer-épületben van, melynek ajtajára "Romos épület, belépni életveszélyes!" táblát helyeztek. Az irattárak rendezettsége elfogadható, ha csak az utolsó 5-6 év anyagának tárolását nézzük. A rendszeres pénzügyi és törvényességi ellenőrzések megkövetelik az iratok kezelhetőségét, igy ezen a téren súlyos mulasztást nem tapasztaltunk. Annál siralmasabb viszont a korábbi, az 1960-as évek iratanyagának állapota. Mivel az irattáraknak nincs felelős kezelője, igy még a jő adottságokkal rendelkező tsz-ek (pl, Rábahidvég) Dexion-Salgő állványzattal berendezett helyisége is rendezetlen, áttekinthetetlen. Főkönyvelőkkel beszélgetve a panaszok és "objektív nehézségek" hosszú sorát hallgattuk végig az irattározás gondjairól, arra viszont csak ritkán adtak magyarázatot, hogy a meglevő irattárak miért vannak elhanyagolt állapotban. Tapasztalataink szerint minél rendetlenebb volt az irattár, annál kevésbé vették jő néven, hogy ott felmérést szándékoztunk végezni. Megtörtént, hogy amig az adatfelvételt készítettük, addig kitakaríttatták az irattárat, de előfordult az is, hogy csak hosszas alkudozás után került elő az "elveszett" irattárkulcs. Az illetékesek látják a gondokat és tudják, hogy helyzetükön körülményeiknek megfelelően csak a teljes iratanyagra kiterjedő selejtezéssel segíthetnek. Ezt viszont különböző okokra hivatkozva nem tudják megoldani. A levéltár jóváhagyásával 3-4 tsz végzett csak selejtezést. Hét tsz esetében van tudomásunk arról, hogy 1956-ban égetéssel, 1965-ben pedig árviz következtében pusztultak el iratok, több tsz-ben pedig ugy végeztek selejtezést, hogy azt jegyzőkönyvben nem rögzítették és a levéltárnak sem jelentették. 285