Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Érszegi Géza: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 5–6. Kaposvár, 1974–1975. / 201–203. o.

Sopron megyét általában ugy szoktuk tekinteni, mint amely legkevesebbet szenvedett. Itt hódoltság nem volt, állandó végvári harcok a megye területén nem folytak, a XVII. század nagy rendi felkelései is csak futólag érintették. Persze az 1683-as nagy bécsi ostromra a török Sopron megyén is keresztlilvonult. Természetes, hogy az ezt követő években különösen a Rábaköz annyira elszegényedett és lakosságban meggyérült, hogy még katonaság téli szállásául sem volt használható. De a közölt adatok a korábbi években is visszatérőleg arra utalnak, hogy a megye a legnagyobb erőfeszitéssel is alig tudja a kivánt katonaságot kiállítani, az átvonuló katonaságot elszállásolni és élelmezni. Persze fennmaradhat a gyanú, aránylag nem volt akkora a pusztulás, mint más szomszédos megyékben, a megye csak azért panaszkodik, hogy terheit tovább ne emeljék, vagy a meglevőkön valamit enyhítsenek. Ezt persze a megyei jegyzőkönyvekből és közgyűlési iratokból nem lehet megállapítani, vagy legalább össze kellene vetni a tényleges állapotot a portaösszeirások alapján valamint a megyére kirótt terheket a szomszédos megyék viszonyaival. A dolgozat tehát nemcsak nagyon érdekes és jellemző adatokat, jól áttekinthető feldolgozást ad, hanem gondolatokat is ébreszt. Degré Alajos SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL. LEVÉLTÁRI ÉVKÖNYV 5-6. Kaposvár, 1974-1975 Az Évkönyv 4-5. számának gazdag tartalma is bizonyitja mindazt, amit leszűrhetünk a levéltári évkönyv 1-5 kötetének vitaülésén (1974. szeptember 26.) elhangzottakból. A vitaülés anyagát ugyanis a 6. kötet tartalmazza. Különösen jeles tulajdonsága a köteteknek, hogy egymásba kapcsolódóan hol egy, hol több szerzőtől ugyanazt a történelmi jelenséget sokoldalúan tarjánk elénk. Szép példája ennek Bálint Sándor tanulmánya, amelyben azt elemzi a szerző, hogy milyen helyet foglal el Szent Egyednek, a somogyvári apátság védőszentjének a tisztelete a régi Magyarországon és a mai néphagyományban, szétválasztva a szenttel kapcsolatos történeti tényeket, a vallásos tiszteletet és a hozzá fűződő babonákat. A 6. kötetben ehhez a tanulmányhoz csatlakozik Magyar Kálmáné, melyben a somogyvári apátság Péter titulusának forrásairól olvashatunk. Ugyancsak a somogyvári apátsághoz köthető, ám az egész megyét érintő, sőt azon tul a környező országrészt is érinti Komjáthy Miklós folytatásos regeszta közlése. A szerző gazdag tapasztalatát az általában nem szivesen Űzött, ám a helytörténetirás szempontjából felmérhetetlen jelentőségű azon oklevelek kivonatos közlésében érvényesiti, melyeket a somogyvári konvent hiteleshelyi működése során adott ki a mohácsi csatát megelőző évtizedekben. A megye egyik járását felölelő vizsgálatot végzett Müller Róbert, amelynek az eredményét az 5. kötetben publikálta. A fonyódi járás középkori településhálózatának megrajzolására s ezáltal egy komplex történeti módszer gyakorlati alkalmazására tett kísérletet a szerző. Úttörő volta, valamint az, hogy mennyire nem egyszerű eligazodni a nyelvészeti, a régészeti és az irott források rengetegében, magyarázza azt, miért az adattár a legértékesebbje tanulmányának. Tágabb horizontú Csorba Csaba munkája az 5. kötetben. 0 túllépi a megye határait akkor, amikor az erődített és várrá alakított kolostorokat vizsgálja Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében. Jelentőségét akkor láthatjuk igazán, ha össze201