Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Degré Alajos: Vanyó Tihamér: Somogy vármegye hadügyi, gazdasági viszonyai és közállapotai (1640-1690). Klny. a Soproni Szemle 1976. I–III. számából / 199–201. o.

kivánta, még azzal is érvelve, hogy Zaránd virilistái oly szegények, hogy az egyesitett megye uj virilista jegyzékéből kimaradnak, és az igy megnövelendő Hunyad megyében sikerülni fog a virilisták utján magyar többségű törvényhatósági bizottságot összeállítani. A szerzőnek feltűnik, hogy milyen sok megye védi a régi állapot fenntartását a magyar nemzetiség érdekével, sőt Szapáry tervét a román nemzetiségi képviselő is magyarosítással vádolta. Ebből arra következtet, hogy a közigazgatási eszközökkel való magyarosítás sok törvényhatóságban már ekkor, a Tisza kormány megalakitása előtt is döntő fontosságú érvnek számított. Azt hiszem ebben a szerző túloz. A törvényhatóságok tisztviselőiknek egzisztenciális érdekeiért, és a megszokott rendszer megtartásáért harcoltak. Ezt azonban mégsem Írhatták le érvként, ezért érveltek "a magyarság érdekeivel", amiről ugy gondolták, a belügyminisztériumban hathatós érvnek számit. A szerző sok érdekes adatát és szellemes fejtegetését némileg lerontja, hogy kevésbé tájékozott a jogtörténeti irodalomban már feldolgozott kérdésekben. A megyeszékhely ügyében pl. feleslegesen hivatkozik a XHI. században legtöbb megyében már több megyében mellőzött árpádkori királyi várakra (pl. Baranyavár, Somogyvár, Tolna, Zalavár), teljesen megfeledkezik a nemesi vármegyéknek több évszázados székhely nélküli rendszeréről, amit már Holub bizonyitott, alulírott kiegészített, a XVIII. század elején kialakított uj megyeszékhelyek esetlegességéről, sürü változásáról (pl. Tolna, Nógrád, Csanád, sőt Somogy). A járási beosztás tekintetében teljesen elfeledkezett a Bach kor uj járási beosztásáról, amit a rendszerrel szembeni ellenszenv eltörölt ugyan, de gyakorlatilag a provizórium korától kezdve már nem a hagyományos járások igazgattak, hanem önálló adminisztrációja volt minden kerületnek vagy "vidék^-nek, amikből 3-4 tett ki egy járást. Az előadottak illusztrálásául és részben bizonyításául függelékben közölt táblázatok a törvényhatóságok területéről, népességéről, törvényhatósági tagjaik számáról és azok nemzetiségi megoszlásáról nagyon érdekesek lennének. Sajnos azonban a II. számú táblázatban néhány olyan súlyos elirás illetve nyomdahiba van (Temes és Torontál megyénél nyilvánvalóan), hogy nem tudunk bizni a többi számadat helyességében sem. Degré Alajos Vényé Tihamér: SOMOGY VÁRMEGYE HADÜGYI, GAZDASÁGI VISZONYAI ÉS KÖZÁLLAPOTAI (1640-1690) Klny. a Soproni Szemle 1976. I-m. számából 63 1. A szerző azt tűzte ki céljául, hogy az elkészítendő megyei monográfiához a jelzett tárgykörben részletes feldolgozást hozzon. Módszerében a megyei közgyűlés sek jegyzőkönyveire és irataira támaszkodik. Más forrásokhoz csak akkor nyúl, ha a megyei közgyűlési jegyzőkönyv igen rövidre fogott bejegyzései magyarázatra szorulnak, illetve ha az Ugy előzményeit és következményeit is meg akarja világitani. Tudatosan nem foglalkozik tehát a megyében volt két roppant nagybirtok, az Eszterházy és Nádasdy uradalom gazdálkodásával, ami persze a családi levéltárból ismerhető meg, de a kisebb birtokos nemesség termelési és értékesítési problémáival sem, ha voltak^ 199