Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása / 149–175. o.

oktató-nevelő munka rovására ment és a tudós-pedagógus kiválóságokat elriasztotta. Ennek a tanintézetnek 1848-ban megüresedett helye 1865-ig utódjára várt. (28) A kezdettől fogva szinte mindig felsőfokúnak minősült magyaróvári agrártanintézet (1818-tól) szervezeti felépitése jő értelemben egysikubb volt. Elén az igazgató állt, mellette négy tanár és több gyakorlati szakember is tanított. Az alapítólevél keretei, amint Kölcsey Ferenc hagyatékának 1836. évi adataiból leszűrhető, szerencsésnek és életképesnek bizonyultak. Méltán Írhatta ehhez Vörös Antal, hogy az intézet a hazai agrárképzés és tudomány első legmagasabb fóruma lett, ahol az alkotómunkához inditékot generációk kaptak. E jeles tanintézet különféle oktatási felszereléssel, könyvtárral és gyűjteményekkel rendelkezett. Ott voltak "valóságokban vagy modelláikban azon makhinák, eszközök, szerszámok", melyeket a gazdálkodás tökéletesítésére kigondoltak és feltaláltak. A gyakorlati képzéshez teret az alapítási hely uradalmának birtokegységei és létesítményei szolgáltattak. Kétéves pauza (1848-1850) után a tanintézet az oktató és tudományos munkát újból végezte. (29) Az agrárfelsőoktatásban a Selmecbányái erdészeti tanintézet első mintája annak, hogy a szervezet az anyaintézmény kebelében is magasabbra léphetett. Jellegéről Lesenyi Ferenc, Vadas J. és mások eltérően vélekednek, s csehszlovák szerzők adatai a polémiát még szélesitik. Mindenesetre Makkai László jelezte hullámvölgyön átlábolő bányászati akadémiával 1838-től tervezett emancipálása 1846-ban ért be. Ekkortól az erdészképzés a társintézményével egyező kari jellegű fokozatra emelkedett. Az érdemi változás igazolta, hogy a fejlesztésnek nem csupán az önállósodás, hanem az oktatási szervezet felmenő irányú arányosítása is eszköze lehet. Ezentúl az agrárintézet munkáját a Bányászati és Erdészeti Akadémia keretében folytatta. De jogtal húzta alá Szabadváry Ferenc a Than Károlyról szőlő és Sőtér István már hivatkozott Akadémiai arcképek müvében, hogy "az intézet Habsburg összbirodalmi létesítmény volt." A magyar kormány a hallgatóság kívánságára is pesti székhellyel nagyobb műszaki egyetem tervét latolgatta. Később a császári hatóságok 1849. márciusában az akadémiát átmenetileg bezárták. (30) Ezúttal a szarvasi tanintézetet nem tárgyalom, ami nem alábecsülését jelenti. A legfrissebb értékelés (Tóth L.) igen megalapozottnak látszik. Sőt, éppen a felsőfokú szakképzés tendenciájában, Tessedik életművéről másutt ujat is mondok. Ezekre a "perifériálisan" fekvő oklevelekre a figyelmet Kállay István az Országos Levéltárban hivta fel (lásd: Ember Győző emlékkönyvét és a Levéltári Szemle mostani számában megjelent recenziómat). Itt szorosabb cezúrával csupán azokat az intézeteket lehetett felvenni, amelyek a felsőfok vitathatatlan (vagy esetenként polémikus) ismérveit hordozták. Máskülönben még sok agráriskolával (pl. nagyszentmiklősival) kellett volna foglalkozni, A szűkebben vett mezőgazdasági oktatás különböző szintjeiről összefoglalóan, de a társintézményeket (állatorvosi, erdészeti, gépészeti stb.) viszont mellőzve, korábban már irtak. Feldolgozásom újdonságát az a törekvés kölcsönzi, hogy lehetőleg valamennyi agrárfelsőoktatási intézmény kifejlődéséről átfogó elemzést adjon. (31) Az egyetemi orvoskarban az "Állat Gyógyintézet" (más egykorú hivatalos megjelölése: Állatorvosi pálya) szervezetét az 1847-48. tanévből fennmaradt "Tanulmányi előadások rendé" kiadvány alapján vázolom. Ez az eredeti 1787-es tanszéknél fejlettebb, és viszonylagos különállás erősödését tükrözi. De kapcsolata és alárendeltsége a fakultás irányában még fennállt; igazgatói tisztét ennek egyik (rendes) tanára tőltöt159