Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Fehér István: A második bécsi döntés hatása a magyarországi német nemzetiségi mozgalomra / 135–148. o.

Konrád, a tüntetők vezére kijelentette: "Itt mindenkinek asszimilálódnia kell, aki nem fog hozzánk alkalmazkodni, azt szét fogjuk forgácsolni." (38) Szinte természetes, hogy az ellentétek Tolnában és Baranyában voltak a legélesebbek, hiszen itt élt a németek jelentős része, s a Volksbund szervezés is itt indul meg először. De az ország más németlakta tájegységein sem volt nyugodt a hangulat. "A magyar-német kisebbségi egyezmény megkötése óta a nyugati határterületen levő községek német lakosainak életmódja az állandó zaklatás miatt teljesen fel van dúlva — jelentette a honvéd vezérkar főnöke a miniszterelnöknek —, ami hatósági közegeink szolgálatát nagyon megneheziti. A német lakosság a járőrökkel szemben nagyon pökhendi, kihivó magatartást tanusit, szolgálati ténykedéseknél azon van, hogy a járőrökbe belekössön, és azután politikai üldözöttnek adja ki magát." (39) A budaörsi Volksbund szervezet 1940 novemberében olyan rendelkezést adott ki, hogy aki az összejöveteleken magyarul beszél, az minden magyar szóért 2 fillért fizet, s a befolyt összeget a Német Ház felépítésére fordítják. (40) Kunbaján, Csatalján, Csávolyban, Eleken éles ellentétek keletkeztek a Volksbund tagjai és a kívülállók között. "Idegen emberek vannak a mi falvainkban — mondotta Basch 1940. október 20-án Eleken -, tiltakozom ellenük! ... Tiz évvel ezelőtt megelégedtünk volna egy kunyhóval, de ma már a legszebb palotával sem elégszünk meg. Megszűntünk a dicsért fejős tehén lenni, mert módunk és hatalmunk van hozzá, hogy igy beszéljünk. Ezt garantálom! En megkóstoltam már Fünfkirchenben a magyar börtönt, tehát tudom, hogy milyen a német ember élete Magyarországon. Az elnyomott németeket fel kell szabadítani!" (41) — adta ki a jelszót Basch. De nemcsak a németeket, hanem más nemzetiségieket is célba vettek. A muraközi Vizlendván és Göröghegyen a lakosság 90%-a vend volt, mégis a családok 70%-át beszervezték a Volksbundba. (42) Mivel a vidéki közigazgatási hatóságok képviselői nehezítették a Volksbund szervező munkáját, kidolgozták a számukra nem megfelelő jegyzők, tanítók, leventeoktatók, sőt főispánok és alispánok felváltásának tervét. A terv sokkal messzebb ment az egyszerű személycserénél. Németország a kelet-európai államokat "védnökség" alá venné, s Magyarország német lakta vidékeit kerületekre kellene osztani, minden kerület élén a Volksbund titkárai állnának, akik később képviselők lennének. A közigazgatást, az oktatást a népi német értelmiségiek vennék kezükbe. Az egész szervezet irányítását a Volksbund központja végezné. (43) E koncepció alapján 1940 őszére elkészült a Volksbund országos felépítésének sémája a területi, kerületi vezetőségek konkrét behatárolása. A szervezetek létrehozásával egyidőben fogtak hozzá a visszanémetesitéshez, a regermanizáciőhoz. "Wir wollen, dass deutsch wird, was deutsch warf, azaz: azt akarjuk, hogy minden német legyen, ami német volt (44) — adta ki a jelszót Basch. Azok közül a németek közül, akik 1934, 1935, 1936-ban magyar nevet vettek fel, 1940-ben kérték nevük visszanémetesitését, bár ez a folyamat inkább 1941-ben kezdett kiszélesedni. Magyar körökben már ekkor többen felvetették, hogy háromszor ne lehessen nevet változtatni, mert ezzel a lehetőséggel a politikai konjunktúra lovagjai egyéni érdekük alapján visszaélnek. De nemcsak az emberek nevének, hanem a helységek nevének a visszanémetesitése is megindult. A Volksbund hivatalos érintkezéseiben, sajtójában, kiadványaiban minden németlakta vagy vegyes lakosságú helységet csak német nyelven említett: Qfen, Altofen, Schomodei, Altenburg, Kaltenstein, Ragendorf, Karlburg, Steinbach, Fünfkirchen, Ödenburg, stb. (45) A visszanémetesitésről Basch 1940. november 10-én Dunaszekcsőn tartott beszédében az alábbiakat mondotta: 142