Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - FIGYELŐ - Kállay István: Közigazgatástudományi irányzatok / 121–126. o.

lődtek alá. E korszak 1969-ig tartott; ekkor többen bírálták a közigazgatás egyoldalú vezetéstudományi megközelítését, a jogi nézőpont elsikkadását, majd (1971-től) a ki­bernetikus szemléletmód jogosulatlan kiterjesztését az egész társadalom értelmezé­sére. A német szerzők a szervezéstudományt olyan társadalomtudománynak tekin­tik, amelynek alapjául a történelmi materializmus szolgál és amely felhasználja - többek között - a szociológiát is. A szociológia fellendülése ugyanúgy a hatvanas években kezdődött, mint nálunk. Kutatási témáikat három nagyobb csoportra osztot­ták: a) Az államhatalom helyi szerveinek szociálpolitikai funkciója és a munkásosz­tály vezető szerepének erősítése a fejlett szocialista társadalom körülményei között (a helyi szervek helye az egységes államhatalmi rendszerben, a politikai vezetés formái és rendszere, a szakszervezetek szerepe a helyi szervek feladatainak megol­dásában stb.). b) Az államhatalom helyi szerveinek szerepe a népgazdaság komplex fejleszté­sében, valamint a szociális és kulturális tevékenységben (a régiók komplex fejleszté­se, a helyi szervek hatásköre, tevékenysége és módszerei a tervszerű helyi fejlesz­tés összehangolásában, stb.). c) A vezetés tudományos megszervezése és demokratikus formái a helyi szer­veken belül (a dolgozók demokratikus közreműködése, a tudományos tervezés egysé­ge, a döntések társadalmi hatékonysága, az apparátus jogai és kötelességei, az infor­mációs rendszer kidolgozása stb.). A hatvanas évek második felétől megkísérelték a német kutatók (2) az élő szer­vezetben és a gépben történő kommunikáció és vezetés elméletét, a kibernetikát, a társadalomra is kiterjeszteni. A kibernetikus szemléletmód szerint a társadalom részrendszerek hierarchizált összessége; a részrendszerek funkcionális egységek, amelyeket egyetlen dologra, a vezérlési-szabályozási rendszer céljába eső funkció­jukra redukálnak. Ehhez képest a részrendszerek egyéb, nem vezetési összefüggései külsődlegesek és nem jönnek számításba. Ez a szemléletmód élénk bírálatot váltott ki elsősorban abból a kiindulópontból, hogy sem a társadalom, sem a közigazgatás egé­sze vagy lényege nem merül ki abban, hegy kibernetikus rendszer. A kibernetikus szemlélet - mindezen egyoldalúsága ellenére - ráirányította a figyelmet az információgyűjtés és -feldolgozás fokozott jelentőségére. 1972. január 1-től bevezették a tanácsoknál a lipcsei Igazgatásszervezési és Irodatechnikai Intézet által kidolgozott határozat-nyilvántartási és határidő-ellenőrzési projektumot. Ennek feladata egységes információs nyelv (thesaurus) alapján dokumentációs rendszer ki­építése, a rendelkezések végrehajtásának folyamatos ellenőrzése és a végrehajtás elemzésének biztosítása. A szisztémának három alapvető eleme van: a) A javaslati, illetőleg határozati fedőlap (lyukaszthatóan kialakított adathordo­zó, a határozat feljegyzésére). b) A javaslat, határozat tartalmi része, mely a fedőlapon szerepel és a követke­zőket foglalja magában: a javaslat száma, tárgya, törvényi alapja, benyújtója, kiket vontak be megtárgyalásába, kikkel konzultáltak, elutasító és eltérő vélemények, a tárgyban korábban hozott határozatok, a határozat kiadója, közlése a sajtóban, alá­írás. 123

Next

/
Thumbnails
Contents