Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - FIGYELŐ - Kállay István: Közigazgatástudományi irányzatok / 121–126. o.

FIGYELŐ Káüay litván: KÖZIGAZGATÁSTUDOMÁNYI IRÁNYZATOK A közigazgatás fejlődésének vizsgálata a hagyományos levéltári stúdiumok közé tartozik. Az utóbbi években a levéltárosok figyelme örvendetesen e téma felé fordult. A Levéltári Szemle hasábjain is gyakran kaptak helyet közigazgatástörténeti tanulmányok. Ebben a munkában a levéltárosok a jogászokkal, jogtörténészekkel működnek együtt. Igen hasznos segítség ehhez a munkához, ha megismerjük a más országokban ható közigazgatástudományi irányzatokat. A kitekintést megkönnyiti, hogy a közelmúltban jelent meg Lőrincz Lajos, Nagy Endre és Szamel Lajos könyve a közigazgatás kutatásának tudományos irányzatairól. (1) E munka alapján ismertetem a Szovjetunióban és a szocialista országokban, valamint az USA-ban, NSZK-ban és Franciaországban uralkodó fontosabb közigazgatástudományi irányzatokat. Az államigazgatás tudományos vizsgálatát tekintve a Szovjetunióban három nagy korszak különböztethető meg: — az októberi forradalom győzelmétől a harmincas évek közepéig, — a harmincas évek közepétől az ötvenes évek végéig, — a hatvanas évek elejétől napjainkig. Az első periódusban a szervezési, racionalizálási irányzat az uralkodó, mely a legszorosabban tapad azokhoz az eszmékhez, melyeket Lenin fejtett ki a szocialista államról, szervezetéről és az állami munka megszervezéséről. Az 1938/39-es évtől kezdve megkezdődött az államigazgatási jog oktatása a felsőoktatási intézményekben, 1940-ben megjelent az első államigazgatásjogi tankönyv és ezzel uj korszaka nyilt meg a közigazgatás tudományos vizsgálatának. Ebben a második korszakban a jogi szemléletű kutatások váltak egyeduralkodóvá. Az államigazgatási jog azonban nem azért került monopolhelyzetbe, mert a többi tudományág érdeklődését az államigazgatás elkerülte, hanem azért, mert különböző adminisztratív intézkedésekkel az igazgatást vizsgáló más tudományágak fejlődését mesterségesen visszaszorították. Mindez azt bizonyltja, hogy az államigazgatás-tudományok csak akkor fejlődhetnek harmonikusan, ha egyiket sem helyezik kiváltságos helyzetbe, ha mindegyik számára biztosítják a zavartalan kutatómunka feltételeit, ha gondoskodnak a kutatási eredmények kölcsönös megismeréséről és felhasználásáról. A hatvanas évek dinamikus fejlődése magával hozta az igazgatás szerepének növekedését és annak felismerését, hogy az iparigazgatás és általában az államigazgatás hatékonyságát csak a tudományos alapon történő továbbfejlesztés utján lehet növelni. Az igazgatás tudományos vizsgálata általánosan elfogadott, az SZKP XXIII. kongresszusának határozatában rögzitett követelménnyé vált. A szovjet igazgatástudományban a kutatások tárgyára vonatkozólag három elképzelés, állásfoglalás rajzolódik ki: 121