Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Vértesy Miklós: Gárdonyi Albert (1874–1946) / 117–119. o.

Vértety Miklós: GÁRDONYI ALBERT (1874-1946) Gárdonyi Albert száz esztendővel ezelőtt, 1874. december 24-én született Eperjesen. Budapest tanácsa 37 éves korában, 1911. december 23-án levéltárosnak, két és negyed évvel később, 1914. február 18-án föle véltárosnak választotta meg. Ez a választás nagyon szerencsés volt, mert nem találhattak volna senkit, aki megközelítette volna az ő széles körii ismereteit, képzettségét, rátermettségét és szorgalmát. Három doktori oklevelet szerzett, Bécsben 1896-ban teológiait, Budapesten 1901-ben jogit és 1907-ben történelemből és oklevéltanból bölcsészetit. Az Országos Levéltárban 1906 júniusában a levéltári kezelői, szeptemberben pedig a fogalmazói szakvizsgát tette le. Kitűnően irt, olvasott és beszélt a levéltári gyakorlathoz szükséges nyelveken, magyarul, németül, latinul és franciául, jól értett olaszul és angolul. 1899 és 1904 közt a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának levéltári osztályán Fejérpataky László mellett kezdett behatóan foglalkozni az oklevelekkel. Számos történelmi, könyvtörténeti és numizmatikai tanulmányt jelentetett meg. 1904-1911-ben a Fővárosi Könyvtár tisztviselőjeként közgazdasági, társadalomtudományi és városigazgatási tanulmányokkal is foglalkozott. A Fővárosi Levéltár elég sok feldolgozatlan, rendezetlen anyagot őrzött, és amit feldolgoztak, azt sem tették mindig a legmegfelelőbb módszerrel. Gárdonyi kötelességének érezte, hogy ezen változtasson. Megbízását sohasem tekintette olyan kényelmes állásnak, ahol szabadon élhet kutatási kedvtelésének, bár nála inkább a kutatási szenvedély kifejezést kellene használni. Ennek köszönhető, hogy egy negyedszázaddal később, 1936-ban történt nyugdijbavonulásakor utódának komoly tudományos intézményt tudott átadni. Az anyakönyvi iratok tiz évenként átvéve érintetlenül hevertek a levéltárban. A különféle ügyosztályoktól rengeteg olyan anyag került ide, amelyeknek sem gyakorlati, sem történeti értékük nem volt. Gárdonyi ezért legelső feladatnak a selejtezést tekintette. Erre vonatkozó tervét a tanács 1915 április 17-én hagyta jóvá. Különösen sok iratot selejtezett ki a katonai és az illetőségi ügyosztály anyagából. Kitűnő történelmi érzéke megóvta attól, hogy értékes iratokat is zúzdába küldjön. Például az évenként beküldött templom szám adásokból mindig megtartotta az éves elszámolásokat, a mellékletek közül pedig az épitési és karbantartási munkákra vonatkozókat. Az adóügyi iratoknál különösen vigyázott arra, hogy a főváros vagyoni érdekeivel kapcsolatos rendeletek, utasítások stb, megőriztessenek. A selejtezésnek azt a részét, amit nem maga végzett, mindig felülvizsgálta. A selejtezést rendezéssel kötötte össze, proveniencia szerint állította helyre a történeti értékű összefüggő sorozatokat, igy a pesti és budai közigazgatási, bírósági, árvaszéki, szegényügyi stb. anyagot. Maga is sok időt töltött rendezéssel a raktárakban, sokszor az egészsége rovására is. 117