Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Nagy Domokos Imre: A Berhidai Archivum per, 1844–1846 / 107–114. o.

Nagy Domokot Imre: A BERHIDAI ARCHÍVUM PER (1844-1846) A következőkben ismertetésre kerülő per érdekességét elsősorban az adja meg, hogy tárgyát egy ma is létező levéltári fond, a Veszprém megyei Levéltár XIII. 3. számú, máig is a Berhidai Archívum nevet viselő fondja képezte, tehát érdekes adatokat szolgáltat levéltártörténeti szempontbűi. De ezen túlmenően rávilágít bizonyos fokig az 1840-es évek hazai középnemességének mentalitására is. A per teljes anyaga egy testben megmaradt a Veszprém megyei Levéltárban. Jelenleg Balassa Mihály szolgabíró iratai között található a "Szolgabirák után maradt iratok" között. Fond- (illetve állag-) száma: IV. 6/a. (Éppen ezért, ha a pertestben levő iratra hivatkozom, ezt jegyzetelés nélkül teszem). + 1844 őszén idősb Boronkay Ferenc táblabíró, berhidai közbirtokos keresetet nyújtott be a vármegye alispánjához, melyben Késmárky József és az azonágl atyafiak ellen repoziciós per megindítását kérte. A repoziciós (repsitios), visszahelyezési perek - ahogyan az iratokban sürUn lehet vele találkozni: "visszahelyeztetési perek" - a feudalizmus idején elég gyakoriak voltak. Valaki — nagyon gyakran rokon — erőszakkal beletelepedett más birtokába, használatba vette más jószágát - és a kárvallott a Vármegyéhez fordult jogorvoslatért, hogy "helyezzék vissza" erőszakkal elvett jószágai zavartalan és jogos birtoklásába. (Levéltáros nyelven szólva: reponálását kérte.) A kereset ugyanakkor mégis érdekes és váratlan. Ugyanis azt panaszolja, hogy noha ő a legidősebb családtag, akinek a Hármaskönyv I. rész 42. cime szerint a családi iratok gondviselése a feladata, ezen kötelessége ellátásában az oldalági rokonok megakadályozták, mivel az általa Berhidán épitett Archivum ajtajára az eddigi záron felül még két keresztvasat szereltek; és az azon levő lakatok kulcsát Karácson István és Késmárky Gábor leányági atyafiak magukhoz vették. így — panaszolja — "ámbár az Archívumnak rendes kulcsa nálam maradót, Törvényes Jussombul fortélosan ki zártak, és minden jeles ok nélkül hatalmasul ki vetkőztetek, el annyira, hogy azon Levelekhez, ameltyek eőket semmi képpen, hanem egyedül csak minket, Boronkayakat, mint anyai, vagyis Botka successorokat illetnek, nem nyúlhatok szabadon". Mindezek alapján kéri az 1802:XX1I. és 1807:XIH. tc-k alapján a repoziciót, azaz a kulcsok átadását. A fenti keresetnek több érdekessége is van (azon kivül, hogy a múlt időt mindig egy t-vel irja): az egyik az, hogy a felhívott törvényhelyek az ingó és ingatlan jószágok zavartalan birtoklásáról intézkednek. A másik az, hogy a törvényhivatkozásokat más kézzel és más tintával irták be a beadványba a kihagyott helyekre. Ugy látszik, Boronkay megírta a keresetet, de nem tudván hamarjában a hivatkozandó jogszabályt, 107