Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Kálnoki Kis Tamás: A környezetvédelemnek is van története: Tagányi Károly válasza egy nemzetközi kérdőívre / 103–106. o.

Káinoki Kit Tamás: A KÖRNYEZETVÉDELEMNEK IS VAN TÖRTÉNETE — TAGÁNYI KÁROLY VÁLASZA EGY NEMZETKÖZI KÉRDŐÍVRE Az 1874-ben újjászervezett Magyar Országos Levéltár általános ügyviteli iratai közül kiemelkedik forrásértékével az az 1915-ös Ügyirat, amelyen a levéltár a Staatliche Stelle für Naturdenkmalpflege in Preussen részére tudományos tájékoztatást adott a honi madarak, növények, fák és más természeti emlékek védelmének múltjáról. (1) Az elsősorban szakirodalmi feldolgozásokra támaszkodó rövid visszapillantás kuriozitása abban van, hogy az Országos Levéltár iratanyagát e vonatkozásban is kimer ithetetlen kutforrásként emliti. Az áttekintő tájékoztatást készitő Tagányi Károly a magyarországi állatvédelem legrégibb irott emlékét abban a II. Géza király által kiállitott 1157-ben kelt oklevélben jelölte meg, amelyik az Esztergom megyei Nana és Kakát vámhelyeken a királynak járó sódarabokat azzal a kikötéssel adta az esztergomi egyháznak, hogy minden harmadik évben, amikor elrendeli, e vámhelyek 100 kősó darabot helyezzenek a szarvasok gyülekezési helyén a földre. A vadaskertek történetét is felvillantó Tagányi hangsúlyozta, hogy a vadaskertek bizonyos fokú védelmet nyújtottak az állatoknak. Ezek közül először a zólyomi királyi vadaskertről történt emlités 1526-ban és tudjuk azt is, hogy ilyeneket főurak is, főpapok is tartottak. Mátyás királynak a nyéki vadaskertje volt a legnagyobb. (2) Az esztergomi érseknek például nem csak vadaskertje, de két fácánosa is volt. A XVI-XVII. században ismertek voltak Fraknő, Kismarton, Füzér vára és Munkács vadaskertjei. Ez utóbbit vizmü — hatvanöt vasas vedrével egy vizhányőkerék — is táplálta. (3) Ezen kivül tartottak állat- és növénygyűjteményt, Nagy Lajos király kalitkában szarkát, Mátyás oroszlánt, liget nagyságú, sodronyból készült madárházakban, idegen és hazai madarak között cimer-madarát a hollót. 1655-ben pedig egy nürnbergi kereskedő, Pozsonyban portékái között kanári madarakat kinált. Az állatvédelem apró adatait a XVI-XVIII. századi levelek, a törvényhatóságok szabályrendeletei, gazdasági-, erdészeti*, vadászati utasitásai és az urbáriumok őrizték meg. Zrinyi Miklós, a szigetvári hős, 1561-ben egyik levelében arról irt, hogy Csáktornyán, vadaskertjében a szarvasoknak télire pajtákat csináltatott. A XVI-XVII. században egyes vidékeken a sólyom-, karvaly- és darufiókák felnevelését az uradalmak vállalták. Kőszeg városa a galambok védelméért szabályrendeletet alkotott, más források szerint e szárnyasokat majorsági galambházakban tenyésztették. Befogták és gyűjtötték az apró madarakat, szeliditették a seregélyt, éneklésre, szólásra tanították a szajkót, a rigót és a pacsirtát, hogy végül a XIX. századi Európában e feladatok 103