Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: Igazgatói értekezlet Békéscsabán / 243–245. o.

ban dolgozó érettségizett fiatalok levelező levéltáros szakos képzését is lehetővé kellene tenni. Egyöntetű volt a vélemény abban a tekintetben, hogy a levéltári középkáderek és az irattárosok képzésének tananyagát minél előbb meg kell jelenteni, ugyanakkor gondoskodni kell a képzés szervezeti kereteinek és képesítéssel egybekötött vizsgarendjének rendeleti szabályozásáról is. Az eddigi tapasztalatok alapján az igazgatók az ujabban meghonosított szakmai tájértekezleteket pozitívan értékelték: alkalmat adnak a problémák kötetlenebb megvitatására, ugyanakkor részt vehetnek ezeken azok a beosztott dolgozók is, akik a gyakorlati kérdésekben elsősorban járatosak. A levéltárak égető helyhiányán több tanács fióklevéltár létesítésével kíván segíteni. Felmerült tehát az a kívánalom, hogy a Levéltári Igazgatóság a fiőklevéltárakra vonatkozó érvényben levő jogszabályokat vizsgálja felül, illetve részletesebben munkálja ki. A referátum készítője a felszólalásokra adott válaszában, illetve a Levéltári Igazgatóság vezetője a vita összefoglalásaként hangsúlyozták, hogy a Levéltári Igazgatóság az elvi-módszertani irányításon kivül a jövőben is kénytelen operatív irányítási feladatokat is magára vállalni. Mivel azonban a feladatok ellátásához nem rendelkezik szervezett központi háttérrel, miképpen eddig is tette, a levéltári szakemberek közreműködését ez után is igénybe kívánja venni. Több fontos szakmai kérdés (pl. a vállalati'provenienciáju iratok kezelése és értékelése, a középszintű levéltári segédletkészités'munkáinak koordinálása) kimunkálására már módszertani bizottságot hívott életre, előreláthatóan azonban még ujabbak létrehozására is szükség lesz. A Levéltári Igazgatóság a maga részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy a levéltárfenntartőkkal való együttműködés még rendszeresebb és gyümölcsözőbb lehessen. Az értekezlet második napirendi pontjaként a résztvevők a levéltárak igazgatási feladatait tárgyaló referátumot vitatták meg, amelyet Kardos Kálmán állított össze. A felszólalók egyetértettek a referátum azon megállapításával, hogy a levéltáraknak az írásbeli igazgatás ellenőrzésében a történeti érték védelme lenne a feladatuk, ehelyett azonban ájtalában az iratkezelés egészének ellenőrzése rájuk hárul, amihez viszont a személyi és anyagi feltételek nagyon sok levéltárban hiányoznak. Sulyosbitja a helyzetet, hogy a modern adathordozók kezelése és történeti értékük elbírálása speciális ismereteket kívánna, amire a levéltárak még nincsenek felkészülve. Az anyakönyvi másodpéldányok kezelésével kapcsolatosan is több probléma merült fel. A másodpéldányok minősége sok esetben annyira kifogásolható, hogy a hiányosságok már a hitelességet is kétségessé teszik. Az utólagos értesítések beküldésének és bevezetésének jelenlegi, jogszabály által előirt rendszere (negyedévenkénti levéltárbaérkezés és félévenkénti feldolgozás) túlságosan megterheli a levéltárakat, s a rendelkezést félévenkénti beküldésre és évenkénti bevezetésre kellene módosíttatni. Ugyanakkor foglalkozni kell a kérdés átfogó rendezésével is: az állami anyakönyvi másodpéldányoknak a népességnyilvántart ő hivatalban lenne a helyük, illetve levéltári továbbőrzésük esetén meg kellene vizsgálni a mikrofilm alkalmazásának lehetőségét. Többen szóvá tették, hogy az ügyfélszolgálat a levéltárak munkaidejének egyre nagyobb hányadát emészti fel. Különösen szaporodnak az SZTK megkeresések, mivel az SZTK belső nyilvántartásai feltehetően nincsenek rendben, igy számára legegyszerűbb megoldás a szükséges adatok levéltáraktól történő beszerzése. 244