Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - IRODALOM - Kállay István: Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok / 233–235. o.

Emil: Kaposvár a várossá alakulás utján, Tóth Tibor: Félúton a megyeszékhely és a megyeközpont között, Kelemen Elemér: Kaposvár művelődésügye 1918-1919-ben, Andrássy Antal: A város az ellenforradalmi rendszer idején, Kanyar József: Kaposvár művelődésének kérdései a XVHI-XX. században). Külön részt szentelt a szerkesztő a szocialista város történetének. Ebben a részben a felszabadult városról (Andrássy Antal), Kaposvár urbánus fejlődésének tényezőiről és a városrendezésről (Peregi Tamás), a város területi egységeinek és létesítményeinek fejlődéséről (Stadler József), a szocialista iparositásről (Ormos Viktor), a műemlékekről (Zádor Mihály) olvashatunk. Hogy a város vezetői mennyire szivükön viselik a várostörténet ügyét, mutatja, hogy Deák Ferenc az MSZMP Városi Bizottságának titkára előszót, Kovács Ferenc tanácselnök pedig utószót irt a kötethez. A függelékben (IV. rész) várostörténeti irodalomjegyzéket találunk Fiola Pál és Sipos Csaba összeállításában. A kötetet igen szép képanyag, valamint hely-, név- és tárgymutató egészíti ki (Hajdó Lászlőné). Már a fenti felsorolás is mutatja, hogy igen gazdag anyagot összefogó kötetről van szó, melynek minden tanulmányát lehetetlen egy rövid ismertetés keretében érinteni. Ezért — a többi munka jelentőségét is hangoztatva — két tanulmányt emelek ki a kötetből, melyek a város fejlődésének egy-egy átfogó kérdését tárgyalják. Bácskái Vera a város XVIII. századi társadalmáról ir (1720-1848). Megállapítja, hogy Kaposvár XVIII. századi fejlődése a népesség szaporulatának, az iparosok és kereskedők számának, arányának, összetételének alakulását tükröző puszta számadatok tükrében, a mezővárosi fejlődésről alkotott hagyományos képnek megfelelő, lendületes, felfelé ivelő, városias fejlődést mutat. Ezt a fejlődést a szerző elsősorban a kézművesek számának növekedésével hozza kapcsolatba. Az iparosok számával, arányával, az itt űzött mesterségek sokféleségével egy iparosodó mezőváros képét vetiti elénk. A 155 mester az össznépességnek 1785-ben több mint hét százalékát, a legényeket és az inasokat is beszámítva az iparűzéssel foglalkozók aránya a lakosság 16 százalékát tette ki, ami nem csak mezővárosi, de városi viszonylatban is tekintélyes arány. Ehhez hasonló csak Debrecennél, Komáromnál, Szatmárnémetinél, Kőszegnél, Bazinnál, Lőcsénél és Késmárknál mutatható ki, míg az ország életében valóban fontos szerepet betöltő vezető városoknál a kézművesek aránya jóval alacsonyabb volt. A Kaposváron űzött mesterségek száma az iparfejlődés kezdetlegesebb stádiumára jellemző, bár a 33 mesterség a közepes jelentőségű mezővárosra utal. A korabeli forrásokból mégis ugy tűnik, hogy a város az évi négy vásár ellenére sem tudott egy nagyobb körzet eladó- és vásárlóközpontjává emelkedni. A tanulságok összegezése során Bácskai Vera fontos és alapvető megállapításra jut: a városi-mezővárosi társadalom vizsgálatánál eddig a figyelem a kézművesek és a kézműipar helyzetének a vizsgálatára összpontosult. Részben azért, mert a legutóbbi időkig mind a hazai, mind az európai történetírás túlzott jelentőséget tulajdonított az ipar városalkotó szerepének. Bácskai tanulmánya azt bizonyítja, hogy e hagyományos szemlélettel és vizsgálati módszerrel nem lehet egy-egy város valódi szerepkörét, jellegét, fejlődését megismerni. A városnak, mint központnak, mint központi funkciókat betöltő településnek XVIII-XIX. századi alakulása, szerepének jelentősége, elsősorban kereskedelmi, piacfunkcióinak erősségétől függött; sem a városi élet bizonyos urbánus vonásai, sem a népességszám jelentős növekedése, sem a kézművesek viszonylag nagy száma nem feltétlenül megbízható jele a valóságos városi szerepkör kialakulásának. 234