Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - IRODALOM - Jároli József: A Rákóczi-szabadságharc és Nógrád megye. Dokumentumválogatás és ajánló bibliográfia. Összeállította: Czipó Ernőné és Leblancné Kelemen Mária. Salgótarján, 1976 / 231–233. o.

meretek nyújtása, a megye történeti köztudatának formálása vezette az összeállítókat. Forráskiadvány és bibliográfia. E két önálló műfaj együttes közlését egy kiadványban a tárgyi azonosság mellett elsősorban az ismeretterjesztés indokolja. Mindkettőnek megvan a sajátos hibalehetősége, amit ez esetben sikeresen elkerültek. Milyet és mennyit a dokumentumokból, milyen felépítésű és mekkora körre kiterjedő legyen a bibliográfia anyaga? Ezekre a kérdésekre kellett elsősorban választ keresni. A feleletet elsősorban a kiadvány szerkezetében kell keresnünk. Az anyag nagyobbik részét a forrásközlés teszi ki a hozzá kapcsolódó idegen szavak jegyzékével és a névmutatóval. A bibliográfia nem elsődlegesen a dokumentumokhoz kapcsolódóan akar irodalmat adni, hanem a megye irodalmáról kíván átfogó képet nyújtani. Tömör annotációi segítségével könnyen kapcsolat teremthető a dokumentumok ismeretanyaga és az irodalom között. A dokumentumok szelektálásánál irányadóként azt tekintették, hogy minél színesebb, elevenebb képet nyújtson a kuruckori Nógrád megye mindennapjairól. Ezzel eleve kizárható volt annak a lehetősége, hogy az országos történet nógrádi helyszíneiről nagyobb anyagot felvegyenek a dokumentumközlésbe. így a szécsényi országgyűlés anyagából, amely a bibliográfia tanúsága szerint korábban kiadásra került, csupán a legjellemzőbbet, a fejedelem és a rendek 1705. szeptember 20-án kelt szövetséglevelét iktatták be a közölt iratok sorába. A helyi történések feltárásánál a legtöbb esetben az jelenti a problémát, hogy a rendelkezésre álló iratanyag a legritkább esetben maradt meg érintetlen teljességben egy-egy szűkebb területre vonatkozóan. Nógrád megye kuruc kori iratainak viszontagságos története joggal sejteti mindezt. A megye vezetői ugyanis, ami iratanyag a megyeszékhely többszöri költözése után is megmaradt, azt a felelősségrevonástól való félelmükben, 1710-ben az egri káptalannál tették letétbe. Innen később visszakerült a megyéhez és annak levéltárából kallódott el a múlt század végén. Még szerencse, hogy Nagy Iván történész, a megye szülötte még az elkallódásuk előtt több iratról másolatot készített. Több fontos dokumentumot éppen az ő gyűjteményéből sikerült közreadni, ami szintén a levéltár birtokában van. Nagy Iván gyűjteményéből és a megmaradt eredeti iratokból 50 dokumentum került közlésre. Súlypontját a katonai és a gazdasági ügyekkel kapcsolatos iratok képviselik. Jól kiegészítik ezt az igazgatási jellegű és néhány vegyes üggyel foglalkozó iratok. A katonai ügyekkel foglalkozó iratok között joggal várhat az olvasó szines csata jelenetek, a kuruc hadidicsőség leírását adó anyagot. Ehelyett kitűnő iratanyagot közöl a kiadvány a katonaélet mindennapi gondjairól, a szegénylegények szomorú sorsáról és a nemesi felkelést minduntalan elszabotáló megyei kis és nagyurakról, a robotoló, kuruc hadakat szinte a saját szájától elvont élelemmel ellátó szegénységről. A gazdasági élet számtalan gondja közül elegendő utalni a rézpénz elfogadása, a kereskedelem szabadsága, a mértékek egységesítése tárgyában keletkezett iratokra. Az igazgatási témák közül a parasztvármegyére vonatkozó dokumentumokat érdemes kiemelni. Az iratok válogatásánál a nagy hiányok ellenére is sikerült érvényesíteni, hogy a kiadvány elsődlegesen a megye kuruckori történetét, annak mindennapjait mutassa be. A dokumentumok közlési módjával kapcsolatban néhány megjegyzést kell azonban tennünk. Nógrád megye az egyetlen pillanatnyilag, ahol a felszabadulás után összefoglaló megyetörténet készült. Első kötete tárgyalja a Rákóczi-szabadságharcot, amit az összeállításnál nyilván figyelembe is vettek. A monografikus feldolgozás azonban jellegénél fogva számos olyan részletkérdést nem érinthet, amire azonban a dokumentumok utalnak. Annak ellenére, hogy a névmutató sokmindenre magyarázatot ad, talán 232