Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - IRODALOM - Borosy András: Béres András: Útmutató krónikaíróknak. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. Debrecen, 1975. / 224–226. o.

Az objektivitás és szubjektivitás kérdésében a szerző gondolatmenete nem világos. "A krőnikairó csak ugy lehet szubjektiv, hogy mindig a közvéleményt is adja s vállalni kell a népszerűséget, de adott esetben a népszerűtlenséget is." "A szubjektivitást pedig erősen meghatározza, hogy egy személy, vagy egy közösség vezeti-e a krónikát, de ezt mindenütt a helyi lehetőségek biztosítják, vagy akadályozzák." Gondolatai bővebb kifejtést, vagy pontosabb megfogalmazást igényelnének. A krőnikairas kialakulását vázolva megállapítja, hogy a szocialista falutörténetirás hazánkban már az 1950-es években megkezdődött. Meglepetés azonban számunkra, hogy a levéltárban tevékenykedő tudományos dolgozók 1957 óta munkaidejük egyharmad részét kutató-feltáró munkával töltik. Lehetséges, hogy van ilyen levéltár is, de ez semmiesetre sem általános. A krőnikairas döntő eseménye volt az 1959-es egri helytörténeti konferencia, majd az 1965-ös salgótarjáni "Honismereti napok", HajdúBihar megyében pedig az 1969-es hajdúböszörményi és püspökladányi konferencia. Helyesen állapítja meg, hogy jelenleg Baranya megyében működik legjobban a krőnikairó mozgalom. A Baranyában bevált módszer szerint a krónika legcélszerűbb beosztása: 1. évkönyv: események időrendi összefoglalása, 2. év végi rendszerező összesítés, 3. dokumentumgyűjtemény. A helytörténeti krónikák típusai közül a szerző megemlíti a községi krónikát, a termelőszövetkezeti krónikát, az üzemi krónikát, az iskolák és művelődési otthonok krónikáit. A krónikák dokumentum-mellékletei közül megemlíti az iktatott és nem iktatott iratok kivonatait, másolatait, fotókópiáit (igen helyesen hangsúlyozva, hogy eredeti iratokat nem szabad mellékelni) a fényképeket, ujságkivágásokat, hangszalagokat. Véleménye szerint — s ebben egyetérthetünk vele — a fényképanyag a legértékesebb dokumentum. Ezért a krónikásnak a régi fotóanyagot is gyűjtenie kell. A községi, üzemi és iskolai híradók nem helyettesithetik a krónikát, de adatokat szolgáltatnak számára és a krónikák részeiként kell őket nyilvántartani. Igen fontos a krőnikairó személye. Foglalkozása sokféle lehet, de tájékozott, megbízható és őszinte embernek kell lennie, aki önként vállalja a krőnikairást. A krőnikairas bázisa minden megyében a levéltár. Minden levéltár valamelyik tudományos dolgozójának feladata a krónikaírók segítése, támogatása. Szerző szerint nemzetiségi községekben olyan krőnikairőra van szűkség, aki ismeri a községben lakó nemzetiség nyelvét. Nem feltétlenül szükséges a krónikát a nemzetiség nyelvén írni, a benne levő év végi összesítést azonban igen. Megállapítja, hogy a krőnikairó rendszeres anyagi támogatása szükséges s a krőnikairas jő ösztönzői a krőnikairó pályázatok. Munkájának függelékében részletes yázlatot közöl a községi krónika számára és jól használható kérdőivet a krónika főbb adatainak összegyűjtéséhez. Szerző munkáját hasznosnak kell mondanunk. Az irodalomra és saját gyakorlatára támaszkodva — figyelembe véve a hajdú-bihari helyi viszonyokat — jó elvi-módszertani segítséget nyújt a krőnikairóknak. Munkájának értékéből levon pontatlan fogalmazása, mely helyenként — s nemcsak a már idézett helyeken — értelemzavaró. Befejezésül meg kell említenünk, hory bár a krőnikairással kapcsolatos ujabb irodalomban is igen értékes tanulmányokat találhatunk (gondolunk itt elsősorban 225