Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: Az új eszközök alkalmazása a levéltárakban / 191–214. o.

méleti kutatásokról és elgondolásokról számolt be. — A Chelwood Gatei-i Unesco-szemináriumon kapott képből azt a következtetést kell levonni, hogy éppen azon a területen, ahol a legtöbb segítséget várhatnák a levéltárak az elektronikus adat feldolgozástól, ott a legszerényebbek az eredmények. 4.6 A Nemzetközi Levéltári Tanács gépi adatfeldolgozási bizottsága A Nemzetközi Levéltári Tanács már 1972-ben életre hivott egy állandó bizottságot a gépi adatfeldolgozás levéltári alkalmazásának vizsgálatára. Nincs tudomásunk arról, hogy a bizottságnak bármely szocialista országból volna tagja. A bizottság ADPA (Automatic Data Processing in Archives) cimmel sokszorosított közleményeket tesz közzé. (Eddig két szám jutott el hozzánk.) — Nem várható, hogy a Tanács bármely bizottsága alapvető módszertani kérdéseket egyedül megoldjon, hisz a bizottságok semmiféle anyagi lehetőséggel nem rendelkeznek, de jó módszertani együttműködéssel előbbre vihetik a gondjaikra bizott terület egyes kérdéseinek jobb megvilágítását. 5 EGYÉB TECHNIKAI ESZKÖZÖK A levéltárak működésük során több olyan technikai eszközt használnak, amelyek az általános irodai gyakorlatban közismertek (irőgép, sokszorosító gép, telefon, számológépek stb.). A jelen referátum nem tartotta szükségesnek, hogy ezekkel behatóbban foglalkozzék. Csupán egyetlen ilyen technikai eszközre kívánja ráirányítani a figyelmet és ez a: 5.1 Telex Ma már nem luxus, hanem korszerű gyors érintkezés eszköze a telex. Ugy gondoljuk, hogyha a szocialista országok levéltári igazgatóságai (vagy székhelyükön működő valamelyik központi levéltár) rendelkezne telexgéppel, ugy nemcsak belföldi ügyintézését tudnák meggyorsítani, hanem egymás közt is közvetlenebb kapcsolatot tudnának fenntartani. 6 A LEVÉLTÁRVEZETÉS ÚJSZERŰ (TECHNIKAI VONATKOZÁSÚ) GONDJAI A fentiekből remélhetően meggyőzően kiderül,, hogy a levéltáraknak máris vannak komoly feladataik az uj technikai eszközök igénybevétele terén és ez a jövőben várhatóan egyre növekedni fog. Ezt ugy is meg lehetne fogalmazni, hogy a levéltárak életében véget ért az a több évszázados időszak, amikor történészlevéltárosok távol a világ zajától és technikai fejlesztési kérdésektől élték saját zártkörű szakmai életüket. Elmúlt az az átmenetinek tekinthető időszak is, amikor a vezetés jó esetben szemet hunyt a technikai fejlesztést szorgalmazók törekvései fölött. Ma már a technikai fejlesztés a levéltári munka tervezésének integráns része kell, hogy legyen még akkor is, ha ez számottevő anyagi és szellemi erőfeszítést igényel. A továbbiakban olyan problémákat igyekezünk felvázolni, amelyek már is megjelentek, egyes államokban már megoldások is születtek, de az ügyek ma még a problémafelvetés és az útkeresés stádiumában vannak. 209