Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Prokopp Gyula: Terstyánszky János alnádor (megh. 1754) / 171–176. o.

uralkodó iránti hűségre vonatkozó részt. A haditanács a kancelláriához tette át az ügyet, ez pedig jelentéstételre hivta fel a városi tanácsot. A tanács jelentése szerint a vád alaptalan volt. A kancellária ezzel elintézettnek tekintette az ügyet és felhatalmazta Terstyánszkyt, hogy a vádaskodókat biróság elé állitsa. Hogy keresett-e és kapott-e elégtételt, arra nem találtunk adatot. (4) Nemsokára aljegyzői tisztet is vállalt Esztergom vármegyénél. Terstyánszky a negyedik volt már a 12 tagú városi magisztrátusban, aki a szenátorság mellett megyei tisztséget is viselt. Ez kiváltotta a külső tanács tiltakozását, a kancellária azonban elutasította a panaszt és megengedte, hogy az érdekeltek — további intézkedésig — ugy a megyei, mint a városi tisztségüket megtarthassák. (5) Terstyánszky városi ügyészségének nevezetes eseménye a város 1725. évi kiváltságlevelének megszerzése. Esztergom város már I. József király 1708. évi diplomájával visszanyerte a szabad királyi városokat megillető jogokat és e jogoknak gyakorlatában is volt, bár a diplomának a megyegyűlésen való kihirdetése a Rákócziszabadságharc eseményei miatt csak 1710. november 16-án, tehát a hármaskönyvben előirt egy évi határidőn tul történt meg. 1724. májusában megszerezte a város a középkori latinusoknak a 13. századból származó kettős pecsétnyomóját, amelyet jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. Egy évvel utóbb Terstyánszky aggodalmaskodni kezdett az 1708. évi diploma érvényességét illetően. A városi tanács magáévá tette Terstyánszky kételyeit és elhatározta, hogy a diploma megerősitését fogja kérni, ürügyként adva elő, hogy a kettős pecsét használatának jogát kéri csak mellékesen emlitve a fő dolgot, az 1708. évi diploma megerősitését. (6) 1725. februárjában Terstyánszky vitte Bécsbe a városi tanács kérelmét, ahonnan március végén, az uj kiváltságlevéllel tért haza. A város — a 4 forintnyi napidijon felül — 24 arany tiszteletdíjjal jutalmazta Terstyánszky buzgóságát és azt is elhatározta, hogy a szenátori és ügyészi tisztséget az azokkal járó illetményekkel együtt élte fogytáig viselhesse, még abban az esetben is, ha elköltözne Esztergomból. 1726. februárjában a város újból Bécsbe küldte Terstyánszkyt, ezúttal a Kucklánder-ház megszerzése ügyében. Bécsből viszatérve a magistratus április 13-i ülésén tett jelentést eljárásáról, egyúttal lemondott az ügyészi és szenátori tisztségéről és elbúcsúzott a várostól. A jegyzőkönyv nem árulja el a lemondás okát, csupán bizonyos okokat (ex certis rationibus) emlit, de a későbbi jegyzőkönyvekből kiviláglik az igazi ok. Ez pedig nem volt más, mint hogy a polgárság tekintélyes része kétségbe vonta Terstyánszky érdemeinek nagyságát és sokallta az ismételt bécsi küldetésre forditott összeget. A tanács ugy határozott, hogy Terstyánszky uj számadást adjon. Erre azonban nem került sor, de Terstyánszky mégis újból a város ügyésze lett. Erről a következőket találjuk a tanács 1727. március 26-i (már magyar nyelven irt — jegyzőkönyvében: "A város nem lehet tovább fiscus nélkül, és hogy ne is legyen, azt a külső tanács is kivánja. Mivel pedig nem találtatik olyan subjectum, aki ismerné a város ügyeit, vagy ha találtatna is ilyen, távolléte miatt nem lehetne állandóan a város szolgálatára. ... Ezért a nemes város figyelembe véve Grassalkovics Antal direktor urunk ő kegyelme ezen városunknak tett és tapasztalt sok számolhatatlan és megköszönhetetlen segedelmét, jótételeit, uri gráciáit és affectiőit, melyekre ennek utána is uri grátiájáből méltóztatik magát ajánlani, nemzetes Terstyánszky János ur ő kegyelmét, előbbi nemes város fiscusát, fönt titulált direktor ur ő kegyelme requisitiójára és magának Terstyánszky János urnák a nemes város előtt tett instantiájára és 172