Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Baranya megye elnéptelenedése a török hódoltság idején / 143–155. o.

Az 1695. évi összeirás adataiból kitűnik, hogy a pécsi provizorátus területén a 142 községből 40 elhagyott hely. A 102 községben 807 jobbágy és 31 házas zsellér családot irtak össze. Ha ezt a családszámot beszorozzuk öttel, a 838 család lélekszáma 4 190 főre tehető. Feltételezhetjük, hogy ugyanekkora volt a megmaradt lakosság száma Baranya megye déli felében is, ahol ebben az évben ilyen összeirás nem készült. Ha tehát kétszer vesszük a megye északi részére megkapott lakosságszámot, ebben az esetben a megye lakosságszáma — Pécs város nélkül — kerek számban véve 8 400 fő lehetett. Ha ehhez hozzávesszük azt az elfogadott becslést, hogy Pécs lakossága a török kitakarodásakor alig volt több másfél ezernél, akkor egész Baranya megye lakosságát a török alóli felszabadulás idején nem vehetjük többnek 10 000-nél. Tehát mintegy háromszorosa lehetett annak, mint amennyit a Magyar Statisztikai Közlemények 1896. évi kiadásában megállapitottak. Túlzásnak tartjuk, hogy Taba István munkájában (Baranya megye népessége a XVlI. század végén) Baranya megye lakosságát a XVII. sz. végén általánosságban mintegy 20 000-re becsüli. (16) Táblázatai szerint azoban 15 000 körüli lakost mutat ki a megyében. Véleményünk szerint azonban az utóbbi népességszám is későbbi évek adatait tükrözi, mintegy másfél évtizeddel a török kiverése után. Ugyanis az 16961702-ig terjedő évek különböző összeírásait használta fel, tehát több összeírásból állította össze a községek táblázatát. A későbbi összeírások pedig a lakosság migrációja folytán megnövekedett népességszámot mutatnak. Kimutatásában egyetlen elhagyott falut sem tüntet fel, bár sok olyan községet felsorol, amelyek ma már nem léteznek. Egy-egy község kétszer-háromszor is előfordul a táblázatokban. Babarc szerepel a német és magyar községek között, Pécsvár és Siklós pedig a magyar, a rác és a német községek között is. Nem következetes a községek nevének írásánál sem: olykor egykorú, más alkalommal későbbi ortográfiával írja a községek neveit, sőt sokszor használ egyéni írásmódot is. Legkirívóbb "Lánycsők" neve a XVII. század végén. A községek vallására vonatkozó megállapításai sem fedik minden esetben a reális helyzetet. Munkájához csatolt térképen sokszor felcseréli a községek nevét, illetve helyét, megcseréli a hegyháti járásban levő Marőc községet az ormánsági Marőcsával. Az általa használt összeírások nem is emiitik az unitáriusokat, s csak a lábjegyzetekben csodálkozik a szerző, hogy más források (Insinuatae Camerae Aulicae 1700. okt. 22. No. 41,) 5723 unitáriust emlit Baranyában a 8937 áttéritett protestáns között, ami azt jelenti, hogy a megye lakosságának 80%-a protestáns lett volna a török alóli felszabadulás idején, s Radonay Mátyás pécsi püspök ellenreformáciős működése eredményeként változtak meg a megye vallási viszonyai. A bécsi Hofkammerarchivban őrzött 1695. évi összeirás (Beschreibung der zu Fünfkirchen gehörigen Dorfschaften) számadatai Baranya megye elnéptelenedésére mutatnak. Az összeirás feltünteti azokat a falvakat is, amelyek a török kiűzése folyamán lakatlanná váltak. Amint a táblázatból kitűnik, a pécsi provizorárusban 40 olyan helységet találunk, amely elhagyottnak van feltüntetve, tehát nincsenek lakosai. Az ilyen községek neve után azt olvashatjuk, hogy "pagus desertus", "lóca deserta", "pagus ab antiquo desertus". Ezek a hódoltság idejében általában mind lakott helyek voltak, csak a felszabaditő harcok elől menekült el a lakosság. Nyilván a kiűzött törökökkel együtt jelentős számban magyarok is elmenekültek. A lakosság megfogyatkozása, a lakatlanná vált falvak mennyisége a megye déli részében sem volt kisebb mértékű, mint az északi felében. Ez egyben utal arra is, hogy 150 év alatt az itt élő törökökkel a magyar lakosság jelentős mértékben összefonódott. így volt ez a hódoltság területén más megyék 154