Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Baranya megye elnéptelenedése a török hódoltság idején / 143–155. o.

Evlia Cselebi tehát a várral, vagy erődítéssel rendelkező' baranyai helységekben a várbeli katonaságon kivül is jelentős számú mohamedán lakosságról ir. Tehát a defterekben összeirt magyar lakosságon kivül laktak itt jelentős számban (nyilván adót nem fizető) mohamedánok is, különösen Pécs, Siklós és Szigetvár helységekben. Lényegében ugyanebben az időben (1663) járt Magyarországon az osztrák Ottendorf Henrik

, aki mint a Törökországba irányitott bécsi küldöttség tagja, Budán keresztül utazott Belgrádba. (10) Áthaladva Baranya megyén, Dunaszekcső, Mohács és Baranyavár helységekről adott rövid ismertetést. Ó is inkább a védelmi palánkokat irta le, s csak azután utalt a házak számára és a lakosok vallására, illetve nemzetiségére. Megegyezik Evlia Cselebivel az a megállapítása, hogy a törökök általában a palánkokon, a várfalakon belül éltek, a helyi lakosság pedig a külső városban helyezkedett el. Dunaszekcsőn Ottendorf is két erődöt emlit, amelyek palánkkal voltak körülvéve: az egyik fenn volt a hegy tetején, a másik lent a hegy oldalán. Az utóbbit gyengének és kis befogadóképességűnek Ítélte. A felső erőditménynek nem volt sáncmüve és kevés házat látott benne. A felső erődhöz vezető gyalogösvény mellett szegényes jobbágy házakat látott. Megemlékezik egy fogadóról is. Mohácsot elég nagy kiterjedésűnek itéite meg. A kőrakásokból, régi épületekből, omladozó templomokból arra következtetett, hogy hajdan több lakosa volt. A mohácsi vár közel volt a Dunához. A váron kivül, de ennek szomszédságában volt a fogadó. A városi házak parasztházak voltak, a palánkon belül pedig törökök éltek. A város lakóiról azt jegyezte fel, hogy kálvinista magyarok, akiknek volt latin iskolájuk és a küldöttség tagjai el tudtak velük latinul beszélgetni. A várhoz hasonlóan a helység maga is négyszög alakú volt, amelyet fonott kerités és vizesárok vett körül, s az árok szélessége mintegy húsz méter volt. A vizesárkon tul mocsaras Dunaág is erősítette a város védelmét. A Duna felőli városkapuval szemben a mocsáron át hid vezetett be a szigetre (mai Margitta-sziget), ahol a lakosok zöldséges és gyümölcsös kertjei voltak. Baranyavár erődítményének befogadó képességét Ottendorf szűknek látta. Egyébként sárfallal volt körülvéve. A palánkon belül itt is csak törökök laktak. Mellette nyúlt el a helység, amely elég nagy kiterjedésű volt. A palánkot és a helységet együtt, négyszögű területen kerités és egy száraz árok vette körül. A magyar lakosok katolikusok és zwingliánusok voltak, de laktak itt rácok is, mint ahogy ez a török adóöszszeirásokből is kitűnik. A helységnek volt egy fogadója és jóvizü kútja. Ottendorf, aki nyilván az osztrák szempontoknak megfelelően nézte a török birodalmi viszonyokat és végzett katonai megfigyelői feladatokat is, mindegyik helységről, várról egyszerű rajzot is készített. (11) Bár Ottendorf említést tett a baranyavári és mohácsi reformátusokról (zwingliánusok, kálvinisták), kifejezetten a reformáció elterjedéséről egyik utazó sem közöl adatokat, pedig ez jelentős lett volna a lakosság nemzetisége szempontjából is, mivel a reformáció a magyar lakosság között hóditott. Adatokat kaphattunk volna a lakosság kulturális viszonyaira. Baranyai szempontból ez azért is fontos kérdés, mert a magyarországi reformáció bölcsője Baranyában volt. Sőt Pécs és a környező falvak — átmenve a lutheri, majd a kálvini irányzaton — végül a reformáció legvallásforradalmibb irányához, az unitárizmushoz csatlakoztak. Az unitáriusokat vagy antitrinitáriusokat Baranyában ariánusoknak nevezték, mintegy utalva arra, hogy ez a vallási irányzat hasonlitott Arius IV-V. századi val147