Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Káposztás István: Tompa Istvánné / 230–231. o.

Tompa Istvánná 1974. szeptember 22-én kaptuk a megrendítően szomorú hirt, hogy az Uj Magyar Központi Levéltár egyik fiatal, mindig deriit fakasztó, vig kedélyű, tervekkel teli munkatársa, Tompa Istvánné szül. Virágh Erzsébet végleg eltávozott közülünk. Tudjuk, a természet megmásíthatatlan örök törvénye, hogy az életet befejezi az elmúlás, s ez alól a szabály alól nincs és nem is lehet kivétel, de az 0 esetében, oly fájdalmas ezt elviselni. Az örök elválás, a semmibe való visszatérés mindig fájó az élők, a barátok számára, de különösen az, ha olyan valakitől vesszük végleges búcsúnkat, aki oly fiatalon, a tenniakarás, a tervezés, a valóra váltás, az alkotás oly heves lázában égett, mint Ő. Ez a korán megszakadt, reményteljes életpálya a szüntelen tanulás, az ujabb és ujabb tervezgetések, nekirugaszkodás és önképzés éveiben telt el. Tompa Istvánné 1961. október 1-én levéltári kezelőként került az Országos Levéltár népi demokratikus osztályára. A munka mellett folytatta középiskolai tanulmányait, 1962-ben a Fáy András gimnáziumban kitűnő eredménnyel érettségizett, még ebben az évben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, 1968-ban jó eredménnyel történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az önképzést még ezután is folytatta: német nyelvet tanult, beiratkozott a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemre, ennek elvégzése után felsőfokú ügyvitelszervezési és -gépesítési tanfolyamra jelentkezett, amelyet sajnos már nem fejezhetett be. Tompa Istvánné a levéltárosi munkáját hallatlan lelkesedéssel, odaadással és szerénységgel végezte. Levéltári kezelőként képes volt, a zord téli időszakokban is, teljesen fűtetlen, hideg raktárakban órák hosszat dolgozni. Szerénységére vall, hogy csak az egyetem elvégzése után engedte meg, hogy hivatali főnökei levéltárosi besorolását megtegyék. Az egyetemi tanulmányainak befejezése után a levéltárak előtt álló, addig ismeretlen feladatok, az állami szervek iratkezelési rendszerének megreformálása, foglalkoztatták, heves intenzitással. Ezeket a problémákat kiváló érzékkel nemcsak gyakorlatilag, hanem elméletileg is rendkívül elmélyülten tanulmányozta. A tudományosság igényével megjelentetésre tervezett Iratkezelési szabályzatok készítésének problémái cimü nagyobb tanulmányának egy részét a Levéltári Szemle (Levéltári Szemle 1972. 1. szám) is közölte. A modern iratkezelés és irattározás kérdéseinek megoldása érdekében kifejtett lelkiismeretes, odaadó munkáját mind a külső állami szervek, mind a Levéltári Igazgatóság nagyra értékelték. Ezért a tevékenységéért a Kohó- és Gépipari Minisztérium részéről miniszteri dicséretben részesült, a hivatali főnökeitől pedig Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott. Mindezek mellett a közéleti kérdések iránti érdeklődésre is maradt ideje, sőt e téren is aktiv tevékenységet fejtett ki: 1961 és 1968 között KISZ-titkár, ÜL vezetőségi tag, majd a levéltári pártszervezet gazdasági felelőse, szakszervezeti bizalmi stb. 230