Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Izsák Lajos: Az Új Magyar Központi Levéltár forráskiadvány-sorozata / 15–22. o.

mind a széngazdálkodás, a műszaki fejlesztés, mind a szénbányászok szociális bér és egyéb ügyeinek az intézésére. Ezek eredménye természetszerűleg csak később jelentkezhetett. A stabilizáció megteremtése ugyanakkor nem jelentette egyúttal a szénbányászat korábbi gondjainak a megoldását. így például a forint kibocsátását követő pénzhiány éreztette hatását a MASZ gazdálkodásában is, akadozott a bérfizetés, az anyag- és élelem be szerzés. Növelte a gondokat az is, hogy a kormányzat a stabilizáció érdekében megszüntette a szén-árucsere lehetőségét. Az újjáépítés sikeres végrehajtása viszont továbbra is igényelte a széntermelés fokozását (144. sz. dok.). A bányászok munkája ebben a helyzetben nagy önfeláldozást kivánt. A bányák dolgozói többször juttatták kifejezésre elégedetlenségüket (147, 149, 155 és 167. sz. dok.), mivel problémáik az államosítás után sem oldódtak meg. A folyamatos munka biztosítása, a munkabeszüntetések megelőzése igy nehéz feladatot jelentett a MASZ számára. A közölt iratok tanúsítják azt is, hogy a MASZ gazdálkodásában sok problémát okozott a szén árának rendezetlensége. A szénbányák államosításától függetlenül ugyanis továbbra is üzemenként eltérő maradt az ár, összesen 273 féle (182. dok.), ugyanakkor a szénárakat nem a termelési költségnek megfelelően állapították meg. A szénárak rendezése többször is napirendre került, de az átfogó szénár-rendezés elmaradt. A szénbányászat uj irányítási rendszere lehetővé tette az iparági terv kidolgozását, de megkövetelte ezt a politikai helyzet változása is. Az MKP 1946 szeptember végén — október elején ülésező III. kongresszusa — az ország nemzetközi és belső helyzetének az elemzése alapján —.napirendre tűzte a népi demokrácia továbbfejlesztését. A kongresszus a népi demokráciát továbbfejlesztő fő politikai célkitűzéseivel összhangban alakította ki a párt gazdaságpolitikáját is. A határozat részletesen felsorolta azokat a konkrét követeléseket is, amelyek a stabilizáció megszilárdítását, s ezzel együtt a munkások, parasztok és általában a dolgozó nép helyzetét, életszínvonalát voltak hivatva lényegesen javítani. A kongresszus megerősitette egyidejűleg a pártnak azt a korábbi célkitűzését is, hogy hároméves terv kidolgozásával — vagyis a tervgazdálkodás bevezetésével — épiti újjá az országot. A szénbányászat hároméves tervének első változata 1946 novemberében készült el (156. sz. dok.), majd 1947 elején — az időközben felmerült kívánalmaknak megfelelően — sor került a terv módosítására is (181. sz. dok.). A MASZ a hároméves terv kezdetének eltolódása miatt — 1947 január 1. helyett 1947.augusztus 1. — elkészítette az un. 7 hónapos tervét is, amelynek legfontosabb célkitűzése, a hároméves terv beruházásainak előkészítése, a pénzhiány miatt nem valósulhatott meg egészében. (224. sz. dok.) 1947 májusában a hároméves terv bevezetésének előkészítése idején az MKP — a stabilizáció gazdasági tapasztalataira hivatkozva — a hároméves terv gazdasági előfeltételeként jelölte meg a nagybankok államosítását. A saj ős zentpéteri bányászok a magyar bányamunkásság követeléseit fogalmazták meg Nagy Ferenc miniszterelnökhöz intézett beadványukban: "A munkás jövő, a magyar nép érdekében követeljük az árak letörését, a spekuláció felszámolását és ezzel kapcsolatosan a drákói törvények bevezetését és végrehajtását, valamint a nagybankok államosítását — olvasható a beadványban — Bízunk abban, hogy a miniszterelnök ur megérti és méltányolja a szerszámnyelet keményen fogó sajóvölgyi bányászok szilárd elhatározását, hogy bármi történjen, mi csak a népnek és nem a tőkéseknek építjük az országot." (203. sz. dok.) Az 1947. augusztus 1-én megindult hároméves terv időszakát ölelik fel a dokumentumkötet utolsó fejezetének iratai. A szénbányászati hároméves terv végrehajtása kedvezőtlen körülmények között indult el. 1947 szeptemberében, a Szénbányászati Ipari Termelési Bizottság Gazdasági Főtanácsnak készített felterjesztése a szénbányá21