Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve I. Debrecen, 1974. / 190–194. o.

A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁR ÉVKÖNYVE I. Debrecen, 1974. Örömmel üdvözölhetjük a levéltárakban folyó szakmai munkáról szóló ismertetések között a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. kötetét. A kötet amellett, hogy a megye tudományos intézményében folyó kutatómunka szép eredménye, "nagy segitséget nyújt majd a honismeret és helytörténetkutatás számára. .. A tudományos igények kielégítése mellett jelentős funkciót tölt be majd az évkönyv a krónikáiras egyáltalán nem lebecsülendő feladatának segítésében, de a szocialista hazafiságra nevelés felelősségteljes munkájában is." — olvashatjuk a kötet előszavában dr. Kolozsvári Lajosnak, a Hajdú-Bihar megyei Tanács V. B. titkárának tollából. A szerkesztő, Gazdag István levéltárigazgató, kiemeli bevezetőjében, hogy a kötet célja a "levéltári anyag egyre szélesebb körben való megismertetése". A kötet tanulmányai helytörténeti témákat dolgoznak fel, Debrecen város gazdaságtörténetének, társadalmi, politikai, művelődéstörténetének kérdéseit elemzik. Az előszót és bevezetőt Szendrey István tanulmánya követi, mely Debrecennek a Rákóczi szabadságharcban betöltött szerepével ismerteti meg az olvasót. Az események bemutatásában visszanyúl a szerző a XVII. század végéig. Thököly és Debrecen kapcsolatának elemzése alapján, s a város szabad királyi várossá nyilvánításának történetét boncolgatva jut el addig az összegzésig, hogy Debrecen város vezetői inkább Bécs mellett, Rákóczi ellen foglaltak állást kezdetben. Sőt később is (1705 után) csak "muszály kuruc" volt a város, amint ezt Esze Tamás egyik tanulmányában (II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata) megfogalmazza. Megismerjük bővebben Károlyi Sándor és Pálffy János császári főparancsnok kapcsolatának alakulását*, azt az utat, amely elvezetett a szatmári béke létrejöttéig. S ebben a folyamatban Komáromy Györgynek, Debrecen főbirájának, Bihar megye alispánjának szerepét. Kiemeli a szerző, hogy tanulmánya a teljesség igénye nélkül készült, hiszen részben még ma is számos kérdés nyitott. Egyrészt mert a különböző feldolgozások sem fordítottak mindenre figyelmet, másrészt hiányos vagy lappangó a forrásanyag. Mervó Zoltánná tanulmánya: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt. Hangsúlyozza a szerző, hogy a protestantizmus kedvezően éreztette hatását az iskolázás fejlődésének alakulásában, hiszen az iskolát tekintették a reformátorok a hit egyik védőbástyájának. A leánynevelésre vonatkozó első irásos emlék az 1700. dec. 12-i városi tanácsi bejegyzés, bár valószínű, hogy már valamivel korábban kezdődött a leányok szervezett nevelése, tanítása. Vigigviszi, párhuzamban a történelmi események alakulásával, a szerző a leányok iskolai oktatása kérdésének alakulását az első nyomoktól a polgári forradalomig. Bőven ismerteti az e kérdésben született első irásos összefoglalást "A Leányok Tanítóinak Instrukciója"-t, mely a tananyagról, a tanítás módjáról, idejéről, az osztályba sorolásról, a tanítók fizetéséről stb. intézkedik. Szól arról is, hogy bár az elemi iskolák egyháziak voltak, a Helytartótanács Mária Terézia kezdeményezése nyomán 1776-től egyre inkább állami ellenőrzés alá veszi az iskolákat. Foglalkozik a reformkorban e kérdésben kifejtett kezdeményezésekkel és azok eredményével. 190