Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Izsák Lajos: Az Új Magyar Központi Levéltár forráskiadvány-sorozata / 15–22. o.

séget." — olvasható a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya RT. 1945. április 10-i beadványában — "Legnehezebb helyzetben vannak a dorogi és várpalotai bányáink, hol hónapokig állt, illetve hullámzott a front és munkásaink mindebből kifosztva, súlyos helyzetben vannak. Most már kifogyott az élelem Rőzsaszentmártonban is s nyugtalanitő a helyzet Salgótarjánban és Szászvár-Nagymányokon is. Sajnálattal kell ezt jelentenünk és kénytelenek vagyunk sürgős segítséget kérni összesen cca 54 000 lelket kellene ellátnunk élelemmel. " (10. sz. dok.). A Bányászszakszervezet 1945. május 12-13-án ülésező országos küldöttközgyűlésének határozata pedig már arra hivja fel a figyelmet, hogy tagjai ".. .mindenütt kíméletlenül lépjenek fel a bányaigazgatóknak megnyilvánuló szabotálása ellen, mindazok ellen, akik fékezik vagy el akarják gáncsolni a bányák üzembe helyezését, a termelés emelését. Ugyanakkor azonban szakszervezetünk minden tagja támogassa teljes erejével azokat a bányaipari vezetőket, akik a termelés gyors megindításán és annak fellendítésén fáradoznak... Harcoljon az uj vezetőség a bányamunkásság életnívójának felemelése érdekében és elsősorban azért, hogy a bányamunkásság élelmezése jutányos áron biztosítva legyen, hogy a dolgozó bányászok a szükséges iparcikkel el legyenek látva." (16. sz. dok.). A háború alatt a bányák pénzbevételei elmaradtak. A szovjet katonai parancsnokságok, valamint az Ideiglenes Nemzeti Kormány segélyei, kölcsönei csak ideiglenes megoldást jelentettek, az igen alacsony szénár nem fedezte még a munkabéreket sem. A harcok alatt kimerültek a bányák anyagkészletei is. Az inflációs intézkedések következtében a bérek emelkedése elmaradt az árakéhoz képest. Mindez mutatja — amit egyébként jól tükröznek a közölt dokumentumok is —, hogy a munkásságnak milyen nagy áldozatokat kellett hoznia az újjáépítés megvalósítása érdekében. A rendszeres bérfizetés elmaradása miatt előtérbe kerültek a természetbeni juttatások. Ebből a szempontból igen nagy jelentősége volt az illetményszénnek, mivel azt az adott viszonyok között bármire el lehetett cserélni. Ugyanakkor a csereakciók sok bányászt elvontak a termeléstől is. A szabálytalan csereakciókat a kormány igyekezett megakadályozni, igy a szén feketepiaci forgalmazását is. Ez pedig a bányászok beszerzési lehetőségeit megnehezítette. így azután nem egyszer fordult elő az a szituáció, ami a farkaslyuki bányaüzem esetében, hogy "a munkások szénilletményének kiadását október hó első hetében beszüntetni nem mertük — állapítja meg a korabeli jelentés — éspedig azért, mert attól tartottunk, hogy a hiányos élelmezés és még hiányosabb ruházkodás miatt amúgy is elkeseredett munkásság türelmét vesztené, aminek a széntermelésre nézve nagyon káros következménye lenne." (42. sz. dok.). A felszabadulás után a kormány többször adott ki rendeletet a szenárakről is, (Függelék XIX. sz. dok.) A szénár emelésének üteme azonban igy is az általános áremelkedés üteme alatt maradt. A fellépő gazdasági nehézségek következtében több bányavidéken is sztrájk robbant ki. A közölt dokumentumok számot adnak azokról az erőfeszítésekről is, amelyeket az üzemi bizottságok, a szakszervezet és más szervek tettek a problémák felszámolása és a folyamatos széntermelés biztosítása érdekében. 1945 második felében a népi demokratikus forradalom következetes végrehajtása napirendre tűzte a szénbányák államosítását is. Az államosítás megvalósítása már szerepelt a Magyar Kommunista Párt 1944. november 30-án nyilvánosságra hozott programjában is. Ez a program ugyanis a nagytőke profitszerzésének korlátozását célzó intézkedései között a kartellek és nagybankok állami ellenőrzésének követelése mellett sikra szállt a bányák, a kőolajforrások és villany te lepek, valamint a biztosító intézetek köztulajdonba vétele, illetőleg államosítása mellett is. A népi de18