Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Horváth Ferenc: A szabadművelődés története, 1945–1949 / 77–91. o.

A három korszak időhatárai, különös figyelemmel a Vas megyei szabadművelődés alakulására a következők: 1. korszak 1945-1946. augusztus 2. korszak 1946. aug, - 1948. december 3. korszak 1949. jan. - 1949. december A szabadművelődés első korszakának jellemzője bizonyos anarchikus vonás, amely sok jót és egyúttal sok gondot is jelentett. Jelentette mindenekelőtt a művelődésben részt vevők számának óriási mértékű növekedését, a szellemi felszabadulást. Azonban éppen ez a felszabadulás, a mindenki művelődése okozza, hogy ez a kép olyan tarka és olyan változatos, annyi jó és annyi rossz van benne, amennyi minden olyan mozgalomban lehetséges, amit válogatás nélkül úgyszólván mindenki csinál. Ennek a korszaknak felszabadult, új, milliós tömegei, a munkások és parasztok hihetetlen szomjjal vetik magukat a tudás, a nemes és nemtelen szórakozások után. így aztán ezt a korszakot a soha nem látott, alulról jövő legszélesebb öntevékenység jellemzi, amelynek egyszerűen lehetetlen korlátokat szabni. Minden társadalmi osztály és minden társadalmi réteg ezen belül olyan öntevékenységgel lép fel, amelyre szellemi öröksége folytán képes. Ezért a tarkabarkaság. A munkásosztály egy részét a polgári kor megfertőzte a giccsel, a nacionalizmussal, s benne él a klerikális szemlélet is. Ezen túl most egyszerre munkásdalok, mozgalmi indulók százai, jó szindarabok sokasága, népdalkiadványok, jó bábjátékok kellenének az öntevékenység kielégítésére. De hol vannak ezek? Hol vannak most egyszerre zeneszerzők, írók, művészek, s ha vannak is, hol vannak nyomdák, papír és kapacitás, hogy ami terem, mindazt hirtelen elérhetővé is tudnák tenni? Sehol. így, ha van is magasabb rendű izlés, mindenki ahhoz nyúl, amit elérhet, és a sok öntevékeny művészeti csoport műsora olyan vegyes, és nagy százalékban olyan értéktelen lim-lom, hogy az szinte kétségbeejtő. A Csite Károlyok és más hasonló giccses szinpadi szerzők eldorádója ez, s ez különösen ísy van a parasztság vonalán, ahova még nehezebben ér el a jó, ahova pedig elér bizonyos fokig, ott iparos és más polgári körökben az izlés állja útját az értéknek. Mégis van ennek egy igen pozitív oldala. A nagy munkásés paraszttömegek most próbálgatják és most Ízlelgetik a kultúra formáit, most tanulnak meg beszélni egyáltalán közönség előtt, most szabadulnak fel gondolataik, kezdenek társadalmi életet élni, megszokni a nyilvánosságot s ez most politikailag is döntő kérdés. Természetesen vannak ennek a korszaknak olyan alapvető értékei is, mint pl. a volt cselédi és zselléri sorúaknak újgazda szerepe, az erre való szakmai felkészítés. Az egész földreform sorsa áll vagy bukik ezen. Micsoda kétségbeesett ismeretterjesztés ez szakkönyvek és szakemberek nélkül? Pedig ez is szabadművelődési feladat, amely egyszerre ömlik jól vagy kevésbé jól a társadalmi szervezeteken keresz78