Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Glatz Ferenc: Legújabbkori helytörténetírásunk néhány kérdéséhez / 69–76. o.

2. S ezek szerepe korszakunk megismerésében még egy vonatkozásban igen jelentős lehet. Minden történeti korszakban létezik a politikai életnek a korra jellemző mechanizmusa; amikor például a politikai döntéseknek - s így a helyi politikai döntéseknek -, a közélet normáinak, az egyéni akaratnak, szándéknak - nagyon is egyféle összefüggése alakul ki. Kétségtelenül e mechanizmusok egészen mások 1945-1948, 1949-1953 és a következő politikai határokkal elválasztható időszakokban. S e politikai normarendszerek pontos feltárásához a forrásanyagot az ország lakosságának mindennapi élete adja, hisz lényegében épp az emberek mindennapi életében ható, érvényesülő normarendszerről van szó. Gondoljunk csak például az e szempontból leginkább sajátos képet mutató 1944 október - 1945 május közötti időszakra. Az ország keleti felén már a felszabadító szovjet csapatok harcolnak, nyugaton még Szálasiék igyekeznek a nyilasuralom megszervezésére. S noha a szovjet csapatok előrehaladását mindenütt követte az új államhatalmi szervek megalakulása, mégis a szétzilált régi államgépezet szétesése és az új teljes kiépülése között átmeneti időszak támadt. Ezen - az átalakulás jellege szempontjából egyébként döntő - időszak politikai életének egyik legjellemzőbb sajátossága: az emberek öntevékenységén, spontán kezdeményezőképességén sokkal több múlott, mint az államhatalom szervezett kiépítésének idején. (Gondoljunk csak a már fentebb idézett példára, a győri nemzeti bizottság öntevékeny pénzakciójára.) S természetesen nemcsak pozitív, de negatív irányban is hat a politikai élet e tendenciája: az esetleges önkényeskedéseknek, az át nem gondolt döntéseknek i3 tág tere nyílhatott. Ezt az öntevékenységet, mint társadalmi történelmi kategóriát, mint a korszak egész politikai, társadalmi közgondolkodását átható mechanizmusának egyik döntő jellemzőjét csak akkor értheti, érzékelheti a korszakot felnőtten végig nem élt olvasó, ha a történettudomány vállalkozik az ilyen tipusú jelenségek bemutatására. Nem is szólva bővebben azokról a társadalom-pszichológia körébe eső tényekről: hogy az ilyen különböző borszakok-menynyire más-más tipusú politizáló alkatokat állítanak a mindennapi politikai élet előterébe. Vagy nem az egyéniségek, hanem a társadalom oldaláról tekintve: egyes korszakok mennyire képesek politikailag aktivizálni a szélesebb tömegeket, vagy: a társadalmi kiválasztódás szempontjai között a politikai aktivitás igénye mennyire uralkodó lehet - míg más időszakban ezek korántsem ily erősek . - Az egyes korszakok politikai életére - mint jelen esetben pl. az 1944-45-ös évekre - igen jellemző ilyen tipusú tényezőknek a feltárása, történeti tudományos elemzése nem a parlamenti élet, a pártok és kormányok, "nagypolitikában" vitt szerepének tanulmányozása nyomán valósítható meg, hanem a politikai élet ezen mechanizmusbéli összetevőinek érvényesülési helyén, az ország területe különböző pontjainak történéseiben, a helyi fejlődésbeli sajátosságok közepette világíthatok meg. A "mindennapi élet" ilyen helyi vizsgálataival tehát túl most már legújabbkori történetírásunk forrásbázis-kérdé75