Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - KRÓNIKA - Ságvári Ágnes: Dániai útijelentés / 579–595. o.

gyűjteményes fondjegyzékének készitését, valamint középkori levéltári anyagok ujabb felmérését (ezen a 2 tagú tudományos feldolgozó részleg munkálkodik). Meg kell jegyeznem, hogy az összes területi levéltár túlhaladottnak minősítette a múlt század végén, a levéltárak szakmai-tudományos fejlődésének kezdetén keletkezett, akkor időszerű centralizációt és az ezzel együttjáró egyszemélyi vezetést. Gyakorlatilag - mint arra már utaltam - a levéltárak önállóságra törekednek. Profiljukat az általuk felügyelt terület jellege, hagyományai, - a felsőoktatási intézményekkel kialakult kooperáció - és nem utolsó sorban a levéltárak személyi állománya, az ott kialakult tudományos igény alakitja ki. Függ az egyes levéltárak önállósága és tudományos műhely jellege attól is, miként veszik ki részüket nagy, országos, vagy skandináviai méretű központilag kijelölt feladatok vállalásából és megoldásából. Az osztályokon belül a munka nem oszlik referensekre, inkább té-^ mafelelosök vannak (egy-egy segédlet készitésére felelőst jelöltek ki, egy munkatárs felelős a technikáért, a várostörténeti kutatásoknak külön koordinátora van, stb. Ennek a munkaszervezésnek előnye, hogy az egy osztályon dolgozók lényegében minden anyagot ismernek, s hogy egy-egy célfeladatot teljes ero ráfordítással gyorsan el lehet végezni. Korlátozza ugyanakkor e specializálódást és lassitja a levéltár tudományos központtá válását. (A specializálódás csupán az egyéni tudományos munka terén valósul meg. ) A dán kollégák közül többen felvetették esetleges szakreferensi intézmény bevezetését, amely a Központi Gazdasági Levéltárban jól bevált. A számunkra tanulságos speciális kérdésekre a területi levéltárak ismertetése során térek ki. Jelentós mennyiségű filmezés a biztonsági filmezésen kivül nincs. A restaurálás folyamatos, de nem tömeges feladat. Még kell azt is jegyeznem, hogy jóllehet különböző irattári rend szerint, de a helyi, területi és kormányzati szintről bekerült levéltári anyagokat a levéltárak rendben, mutatókönyvekkel együtt kapják meg, s ezek mind használhatók. Az anyagok és raktárak fizikai állapota és viszonylag elfogadható rendezettsége következtében - amely jelenség évtizedek óta kialakult hagyományos rendszeretetre vall - rendezés, állag-megóvásra, költöztetésre, begyűjtésre, különböző szervek ellenőrzésére a miénknél sokkal kevesebb időt kell forditaniok. Legnagyobb területi levéltár a Sjeallandi Levéltár. (Székhelye: Koppenhága. Anyagának mennyisége: 12 000 folyóméter, állandó munkatársainak száma: 8. ) Vezetője: Dr. Harald J^rgensen. Külön részleg foglalkozik a gépi feldolgozás problémáival. Több évszázad anyagait dolgozták fel gépen. Az erre vonatkozó segédlet és módszertani útmutató hamarosan német nyelven is megjelenik. Külön felelőse van a közigazgatási reform következtében kialakult nagyvárosi kommunáknak, amelyek több községet ölelnek fel. Ennek, az egyébként minden területi levéltárban külön felelősként funkcionáló munkatársnak a feladata a területen még fellelhető helyi anyagok mentése. Sjeallanban külön probléma (de nem külön szakreferens témaköre) a koppenhágai agglomeráció 584