Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - KRÓNIKA - Hetényi Iván: A Dunaujvárosi Levéltár megnyitása / 571–576. o.

Városi Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya segitségével sikerült a szükséges állvány-anyagot biztositani. A Megyei Levéltár gondoskodott levéltári tárolóeszközökről, a Városi Tanács Szervezési Osztálya pedig lemezszekrényt, különféle berendezési tárgyakat bocsátott a levéltár rendelkezésére. Az átalakítási munkálatok költségeit a Megyei Tanács VB. Pénzügyi Osztálya fedezte. Az eredetileg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára tervezett megnyitót egy héttel el kellett halasztani. Ennek oka az volt, hogy a vastartókra épitett állványsorok szerelésének munkálatai pár nappal elhúzódtak. A Levéltár megnyitása 1975. március 28-án az alkalomhoz illó szerény, de bensőséges külsőségek között történt meg. Részt vettek: Kóréh Sándor, a Városi Pártbizottság titkára, Sófalvi István, a Városi Tanács elnöke, a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága képviseletében dr. Balázs Péter, a Pest megyei Levéltár részéről Egei Tibor, dr. Farkas Gábor a Fejér megyei Levéltár igazgatója, Simon Ferenc, a Hazafias Népfront városi elnöke, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának több osztályvezetője, Gábor Iván a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskola Karának igazgató-helyettese, és igen sokan, közöttük számos fiatal. A megnyitó beszédet Sófalvi István tanácselnök mondotta. Utalt arra, hogy hazánk felszabadulásának 30. évfordulója előtt egy héttel átadásra kerülő levéltár létesítésének jelentőségét és szükséges voltát a Városi Tanács már évekkel korábban felismerte. Ez a felismerés abból a tényből fakadt, hogy itt, a pentelei fennsíkon a legutóbbi negyedszázad alatt sűrűsödött a történelem. Olyan változások mentek végbe, amilyenekhez a múltban évszázadokra volt szükség, és amelyek nyomán létrejött, él és fejlődik hazánk első szocialista városa, Dunaújváros. Megemlítette, hogy itt ringott a magyar szocialista városépítészet bölcsője. Innét indult el és terjedt széles körben a társadalmi munka mozgalom. Számos uj építőanyag, szerkezet és építési eljárás került itt kipróbálásra, melyek eredményeként alakult ki a sokszínű és sajátos dunaújvárosi városkép. A fejlődő várossal együtt változott, formálódott az itt élo dolgozók erkölcsi-politikai arculata, és váltak a szélrózsa minden irányából idesereglett emberek tagjaivá a város nagy, alkotó, munkás közösségének. A tervezői fantáziát, az építők kemény munkáját, az ipari dolgozók lelkesedését, erőfeszítéseit az értelmiség sokrétű oktató-nevelő, gyógyító és alkotó tevékenysége egészítette ki huszonöt éven át. A negyedszázad sodró áradatában ma már sok mindent csak a mulandó emlékezet őrzi, A Radari és Délivárosi barakktáborok, az egykori "téglapadlós" családi szállások, kultúrházak, sátortáborok, a Szűrőállomás és Késdobáló ma már csak azok emlékezetében élnek, akik