Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - FIGYELŐ - Kosáry Domokos: A romániai levéltárak feudáliskori hungarica anyagáról / 453–495. o.

egyházmegye régi történetét próbálták rekonstruálni, saját irott emlékek hiján más, távoli levéltárakból kellett az olyan szétforgácsolt adatokat összegyüjteniük, mint a Bihar megyei községek tizedéről szóló számadástöredék (1291-1296) a bécsi Nationalbibliothek egy kéziratában, a pápa tizedjegyzék (1332-1337) a vatikáni levéltárban vagy leltárjegyzék a Forgách család levéltárában. A püspökség saját iratanyaga a XVII. század végén, azon idotol kezdó'dik, midőn a török kiűzése után egykori székhelyére visszatért, és újból megkezdte működését. E XVIIIXIX. századi anyag felépítéséről, tartalmáról segédlettel, közelebbi tájékoztató adattal nem rendelkezünk. Mindössze azt tehetjük itt hozzá, hogy tudomásunk szerint ez a jelentó's (mintegy 250 fm. ) terjedelmű, és érdekes egyházi, valamint irodalmi vonatkozású iratokat tartalmazó levéltár a II. világháború után zilált és rendezetlen állapotban a helyi Állami Levéltár kezelésébe került. Ugyanide került a nagy püspöki uradalom külön gazdasági levéltára (kb. 6-700 fm. ) is, amelynek rendje szintén teljesen felbomlott. (Az idevágó adatközléseket és irodalmat itt terjedelmi okokból melló'zzük. ) Nagyváradi székes káptalan Nagyváradi székeskáptalan (capitulum ecclesiae Varadiensis, Waradiensis, b. Mariae, Grosswardeiner Kapitel) magánlevéltára és hiteleshelyi levéltára (Nagyvárad, Oradea). A káptalan régi magánlevéltára és hiteleshelyi levéltára elpusztult azzal a becses XIII. századi (1208-1231) regesztrummal együtt, az istenítéletekről, amelyet szerencsére még a XVI. század közepén kiadtak nyomtatásban. A káptalan, amely egyidős volt a püspökséggel, 1566-ban megszűnt, miután az erdélyi országgyűlés határozatából száműzték a katolikus valláshoz ragaszkodó tagjait. Ekkor a hiteleshelyet a gyulafehérvárihoz hasonlóan szekuralizálták és világi requisitorokkal kezeltették. A Nagyváradon őrzött iratanyag 1660-ban, a török foglaláskor elpusztult. A káptalant 1693-ban, a török kiűzése után -állította vissza I. Lipót. Ujabb irattermelése ekkor indult s vele mai levéltárának anyaga is. A II. világháború után a székeskáptalan hiteleshelyi és magánlevéltára, az utóbbihoz kapcsolódó gazdasági levéltárral együtt a Nagyváradi Állami Levéltár kezelésébe került, és néhány középkori oklevéltől eltekintve zömmel XVIII. századi és még késó'bbi anyaggal rendelkezik, mintegy 2-300 fm. terjedelemben. Alábbi adataink az 1940-1944 közti állapotot tükrözik: I. Archívum regnicolare, Hiteleshelyi levéltár, 1449-1848 (28 fadobozban), hozzá Protocolla, jegyzó'könyvek, 1696-1848 (43 kötet), repertóriumokkal, II. Archívum domesticum, Magánlevéltár, 1351-1921. Állagai: 1. Protocolla sessionum, 1699-1921 (140 kötet). 2. Acta antiqua. 3. Instrumenta litteralia, 1351- (de csak néhány középkori oklevéllel) birtokok szerint rendezve. 4. Acta politico-ju474