Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - FIGYELŐ - Kosáry Domokos: A romániai levéltárak feudáliskori hungarica anyagáról / 453–495. o.

1. az I. kötetben a városi levéltárak között. Brassóra az ott felsorolt anyag mellett: Sterie Stinghe, Contribuftuni la cunoa^terea trecului Romanilor din Scheii - Brasovului. Vieata capitanului Ilié Birt cu 181 de acte, 1732-1789 (Bucuresti 1945). Constantin A. Stoide, Noui documente brasovene (RA VII. 1946-1947, 85-1-11, 295-320), a függelékben iratokkal, 1682-1752. Caius T. Jiga, Pagini din trecutul breslei macelarilor Brasoveni (RA 1969/2, 107-116). Községek: kb. egy tucat községi levéltár, amelyek közül Prejmer (1502- ), Risnov (1592- ) levéltárai fontosabbak. Egyházi szervek: a szász ev. püspökség, az ev. "káptalanok" (Landkapitel) és számos ev. egyházközség levéltárai a nagyszebeni szász központi levéltárban találhatók. Külön ki kell térnünk röviden a nagyszebeni filia, és egyben az erdélyi szász levéltárügy múltjára. Az I. világháború előtt az erdélyi szász iratanyag fo gyűjtőhelye részint Brassó volt (a városi levéltár és a barcasági múzeum), foként pedig Nagyszeben (a szász Egyetem, a Natio és Nagyszeben város együtt őrzött levéltára és a nagyszebeni Brukenthal múzeum), és mindezek közt a Vérein für Siebenbürgische Landeskunde képezte a kulturális kapcsot. Az I. világháború után a helyzet megváltozott. A fordulat 1937-ben következett be, miután a román törvényhozás rendezte a feloszlatott szász universitas iratainak ügyét. Az universitas levéltára a szász ev. egyház, a Landeskirche birtokába ment át. Ezzel együtt az uj igazgató, G. Gündisch tervének megfelelően szükségessé vált a szász "nemzeti" levéltár és a Brukenthal múzeum gyűjtőkörének pontosabb elhatárolása is. A levéltár a szász hivatalok, intézmények, közületek fondjaira specializálódott, mig a múzeum a személyi gyűjtemények mellett főleg a családtörténeti vonatkozású anyagra. A múzeumból a levéltárba került át az ev. püspöki levéltár, valamennyi ott őrzött ev. Landkapitel-levéltár és egyházközségi levéltár. Itt kapott helyet továbbá a jelentós mennyiségű céhiratot tartalmazó Zunfturkunden c. gyűjtemény is (vö. LK 1940/41, 549-554; EM 1943, 103-106; RA 1961/2, 197-209), pedig a jelentós mennyiségű céhiratot tartalmazó Zunfturkunden c. gyűjteménnyel. A felszabadulás után minden az 1945-ben létrehozott Nagyszebeni ÁL keretébe került, amely azután a Brassói ÁL filiája lett. Vö. Franz Zimmermann, Das Archív der Stadt Hermannstadt und der sá'chsischen Nation (Hermannstadt, 1887, 1901^). Iványi Béla, A szász egyetem és Nagyszeben városának uj levéltári épülete és Brassó varos levéltára (LK 3:1926. 247-249). A részletirodalmat az I. kötetben (520.1.) idéztük. Vö. Jakó Zsigmond, Az erdélyi szász levéltárak két utolsó évtizede (LK 18-19: 1940-1941, 549-554). Elena Muresan-Triteanu, Contribujii la istoria dreptului Romanesc din Transilvania (

RA V/2, 1943, 237-246; Szelistye szék jegyzökönyve, 1585). Bujor Surdu, Stiri despre dreptul romanesc din Transilvania. Protocolul din Porcesti (RA V/2, 1943, 367-377), néhány részlettel 1791-ból. Gh. Duzinchevici, Contribujii documentare la istoria Blajului (RA VII/2, 1947, 278-294), 458