Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tökölyi István: A MÁV Igazgatóság irattárának története / 369–378. o.

Az ismertetett rendszer 1887. január 1-tol 1926-ig volt érvényben. Az Igazgatóság akkori decentralizálása az iratőrzésre is kihatott. Az iktatást attól kezdve minden főosztály külön végezte ugy, hogy az iktatószám első számjegye mindig a főosztály előre meghatározott sorszámával volt azonos, s az iratokat főosztályok szerint csoportosítva helyezték el a továbbra is központilag működő irattárban. A Vezértitkárságon kivül hét főosztály volt. Minden főosztály az abc egy-egy nagybetűjével volt megjelölve. Ugy rendelkeztek, hogy minden főosztály iktatószámának első számjegye az a szám legyen, ahányadik az abc-ben a főosztály betűje. így kapták az A) főosztály az l-es, a B) főosztály a 2-es, a C) főosztály a 3-as, a D) főosztály a 4-es, az E) főosztály az 5-ös, az F) főosztály a 6-os, a G) főosztály pedig a 7-es iktatási kezdoszámjegyet. Az un. miniszter postát, amely alatt a Kereskedelemügyi Minisztériumtól érkezett iratokat értették, 100 000-es számmal kezdve iktatták. A főosztályok szerint való irattározásnál nem őrizték az iratokat tárgyi csoportokra bontva, de az alapszámonkénti irattározás és a csatolási eljárás továbbra is érvényben maradt. Ez a rendszer 19 27. január 1-tol 1933. december 31-ig volt érvényben. Akkor visszaállították az 1927 előtti központi iktatást, amely továbbra is jól használhatónak bizonyult. Ez a rendszer az Igazgatóság megszűnéséig meg is maradt annyi változtatással, hogy az iratokra az irattári tétel számát feljegyezték ugyan, de az iratokat csak az alapszámok növekvő sorrendjében őrizte a központi irattár. Ez a rendszer jelenleg is érvényben van. Az iratok őrzése az Igazgatóságnak mindig nagy gondot okozott, mert a székház - a volt Andrassy ut 73-75. sz. alatt - irattári célra használható helyiségben nem boVelkedett. A fejlődő vasút igazgatása egyre nagyobb szervezetet igényelt, s a szervezet növekedésével a székház helyisége megtelt őrzendő iratokkal. A legrégebbi iratok, amelyekre ritkábban volt szükség, más helyiség hiánya miatt végül a pincébe kerültek. 1928-ig az épület padlásterében is őriztek iratokat. Az 1928. július 18-i tűzesetből okulva, az akkori tűzvédelmi szervek elrendelték, hogy papíranyagokat tilos a padláson tárolni. A leégett tetőszerkezet mellett a negyedik emeleti manzárd helyiségekben átázástól is kár keletkezett. A helyreállítást bővítéssel együtt akarták megoldani. Az akkori "Közmunkatanács" azonban csak ugy járult hozzá, hogy az épület külső képe nem változhat. Ezért van az, hogy az épület utcai része három emeletes, de ha az udvarról nézzük, ötemeletes. Ugyancsak ebben az időben készült a központi fűtés és a körforgó is. Érdekessége még az esetnek, hogy az elnök a tüzeset idejében Ausztriában, Badgasteinben éppen nyári szabadságát töltötte. Bár azonnal táviratilag értesítették, nem volt hajlandó megszakítani szabadságát. Ebből a parlamentben még interpelláció is lett. Később, amikor az egyre nagyobb mértékben szaporodó iratok már 376