Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Borsa Iván: Egy nemzetközi levéltári kérdőív 1873-ból / 361–368. o.
LEVÉLTÁRTÖRTÉNET Borsa Iván: EGY NEMZETKÖZI LEVÉLTÁRI KÉRDŐÍV 1873-BÓL Az egyes országok levéltárügyének fejlődésében az elmúlt negyedszázadban kiemelkedő szerepet játszottak a nemzetközi tapasztalatok. A nemzetközi tapasztalatszerzés multilaterális megoldását jelentik a Nemzetközi Levéltári Tanács által négyévenként tartott nemzetközi levéltári kongresszusok (a legutóbbi 1972-ben volt Moszkvában, a következő 1976-ban lesz Washingtonban) és a közbeeső években a levéltárigazgatók kerek-asztal konferenciái. E nemzetközi összejöveteleken megtárgyalásra kerülő témákat azok referensei általában ugy dolgozzák ki, hogy hónapokkal (egy, esetleg másfél évvel) előbb kérdőíveket bocsátanak ki és a tagországoktól a feltett kérdésekre kérnek választ, hogy az igy kibontakozó képet összefoglalva készitsék el a beszámolóikat. Ez a tipusu adatszolgáltatás sok eló'nye mellett bizony számos negatív eredményt is produkált. Az eltérő' terminológia, a nem pontosan megfogalmazott (esetleg nem helyesen forditott) és igy félreérthető kérdőív már nem kevés zavart okozott. Ennek visszahatásaként a washingtoni kongresszus szervező bizottsága már nem ragaszkodott a referátumoknak kérdőíves módszerrel történő' elkészítéséhez, inkább a mintavételes megoldást (csak a téma szempontjából érdekes országok megkérdezése) ajánlotta, de direkt adatszolgáltatás helyett az irodalom és a személyes tapasztalatok alapján történő referátumkészitést is helyénvalónak tartotta. A Levéltári Igazgatóság és azok a levéltárak, amelyeket erre az Igazgatóság felhív, néha már csömört éreznek a sok kérdó'iv megválaszolása kapcsán, ahogy ez 1975-ben is adódott az esedékes kongreszszus érdekében. A rendszerint váratlanul, rövid határidőre választ kérő', nem egyszer terjedelmes kérdőívek adta feladatok (kérdőív lefordítása, szétküldése, levéltáranként történő' megválaszolása, a beérkezett válaszok összesítése és egyeztetése, az egész ország adatait tartalmazó válasz elkészítése, annak a kérdőív nyelvére való lefordítása) mindig terven kivüli munkát jelentenek, amiért némi ellenértéket nyújt, ha az adatszolgáltató levéltáros a nemzetközi referátumban viszontlátja adatait (persze az is előfordul, hogy eltorzult formában látja viszont). Azt is figyelembe kell venni, hogy a válaszok még ha összeállítóik maximálisan törekedtek az objektivitásra, akkor is valamelyest szépítik a helyzetet. Ezzel azonban mind a kérdezők, mind a válaszadók, de a referátumok olvasói is tisztában vannak. A nemzetközi levéltári adatszolgáltatás eddig ismert legrégibb elődjét olvashatjuk a következó'kben, amiből megállapítható, hogy ezek az adatszolgáltatások levéltártörténeti szempontból száz év távlatából sok érdekeset tartalmazhatnak, mert a válaszadó ot nem elsődlegesen ér361