Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - IRODALOM - Szabó Ferenc: Helytörténeti tanulmányok. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta: Glatz Ferenc. Bp., 1971. / 248–250. o.
az értékes, sokszínű kötet anyagát a szerkesztés új megoldási lehetőségeit eredményesen kereső Glatz Ferenc . Bevezető tanulmánya - Legújabbkori történetírásunk néhány kérdése és a "helytörténeti" kutatás - a szaktudomány es a történetírás társadalmi-politikai funkciója szempontjából vonja meg a pályázat mérlegét. A forrásbázis és a forrásfeltárás viszonyáról szóló megállapításai közvetlenül hasznosíthatók a helytörténeti kutatókat hivatásszerűen segítő levéltárosok számára. Elgondolkoztató az a javaslata, hogy a későbbiekben célszerű lenne a pályázókat forrásközlések készítésére inspirálni, jól körülhatárolt helyi témakörökben, kapcsolódva az országos problematikához. Ezt a megoldást az is kívánatossá teszi - írja Glatz -, hogy a feldolgozások hibái gyakran lerontják az értékes és jól feltárt forrásanyag használhatóságát. A javaslattal érdemes volna foglalkozni, bár megvalósítását össze kellene kapcsolni a helytörténettel foglalkozók közötti differenciálással is. Aki ugyanis nem bír kellő tájékozottsággal a kutatott korszak irodalmában, nem ismeri az ott felmerülő elvi kérdéseket, a korszak erőviszonyait, országos és helyi szerepvivőit, az a források megfelelő szelektálására, magyarázatára-értelmezésére képtelen. Összegyűjthet szembetűnően értékes forrásokat, de nem figyel föl a források elemzése során adódó, még értékesebb összefüggésekre. Meggyőzően bizonyítja a bevezető a helytörténetírás sajátos lehetőségeit és értékeit a mindennapi élet feltárásában és a helyi politikai mechanizmus felrajzolásában. Végül nagyon helytálló megjegyzéseket tesz a pályamunkák tematikájáról, az agrártörténeti kötődésről, a memoárok jellegéről. A kötet két részre osztva nyújtja a pályamunkákból vett rövid szemelvényeket: 18 tanulmányból és 9 krónikából, viszszaemlékezésből, leírásból közöl. Az elhatárolás a tanulmányok és a krónikák között nem jelent minőségi rangsorolást, inkább azt akarja szerkezetileg visszaadni, hogy megbecsülés jár a krónikaíróknak is. Minden részletet a szerkesztő tömör értékelése vezet be, képet adva a dolgozat egészéről is. Ez a módszer, amely nyilván nem kevés időt és kitűnő áttekintő képességet kívánt, rendkívül célszerű. A szemelvények kiválasztása szerencsés kézzel történt, s a kötet egységét, tematikai célját a sokszínűség negatívumaitól sem mentes, nagy tömegű kéziratanyagban biztosítani tudta. A közölt részletek nagyobb fele politikai-történeti vagy eseménytörténeti jellegű. A bennük közreadott tényanyag értékes adalékokat, több esetben pedig a legjobb tudományosság szintjén álló, szintetizáló megállapításokat ad a köztörténetírás számára. Az utóbbiak közé tartozik Horváth Ferenc tanulmánya a fasizmus végnapjainak nyugat-dunántúli jellegzetességeiről, Lengyel Alfréd összegzése a demokratikus élet Győr-Moson megyei megindulásáról, Fehér István dolgozata (azóta könyvalakban is megjelent) a nemzeti bizottságok Baranya megyei tevékenységének 1945 őszéig tartó szakaszáról, Salamon Konrád munkája a KISz dunaújvárosi megalakulásáról és első eveiről. A tényleíró dolgozatok sorából a helyi hadiesemények 249